Frank Wedekind Pandora szelencéje című drámájában dolgozza fel először a Lulu-témát, mely az akkori polgári értékrendhez viszonyítva botrányosan provokatív történet. A Pesti Színház a dráma 1980-as években váratlanul előkerült ősváltozatát játssza Forgách András kitűnő fordításában.
A Pesti Színház a dráma 1980-as években váratlanul előkerült ősváltozatát játssza Forgách András kitűnő fordításában.
Angyali ördög, vagy ördögi angyal? Lulunál sosem lehet tudni.
Az előadás 16 éven felülieknek ajánlott, de nem provokatív. Amitől a fiatalokat látszólag óvni akarják, az a túlfűtött szexualitás. Ami persze nem az. Sokkal durvább jeleneteket lehet látni a 12 éven felülieknek ajánlott filmekben.
Lulu örök. Különleges stílusa és nyelve, amely egyszerre társalgó, szellemes, mulatságos, mégis döbbenetesen szókimondó. Halhatatlanságának záloga a bátorság, szenvedélyesség, kérlelhetetlenség, amellyel felfedi a békésnek, szabályosnak tűnő világ mélyén lüktető elementáris energiákat, vágyakat és indulatokat, melyeknek elég egyetlen szikra, s az egész rendszer összeomlik, illetve leleplezi saját élethazugságait.
Lulu egyszerre angyal és ördög, mellette minden férfi elpusztul - hol bizarr öngyilkosságban, hol véletlenül, hol gyilkosság áldozataként. Egy igazi vámpír, vérszívó, aki másokból élősködik. A dráma érdekessége, hogy ugyanabban a pióca nőben találja meg a megváltóját (és a gyilkosát) az elegáns és gazdag világpolgár, az öregedő hivatalnok, az idealista művész, de a magányos grófnő is.
Az emberek alapvetően szeretnek szenvedni. Lulu pedig, élvezi hatalmát, és kifacsarja a környezetében élőket. Korunkra jellemző nőképet fest.
Ám ez csak az egyik oldala Lulunak. Igazi ösztönlény, egy szeretni való kisállat, aki mindent megtesz azért, hogy egyetlen percre azt érezze, szeretik és fontos valakinek. Ez okozza halálát, hiszen a látszólag szerethető és szeretetet adni tudó bácsi arca mögött a sorozatgyilkos Hasfelmetsző Jack kéjes őrületét nem veszi észre.
Pszichológiailag tökéletesen érthető Lulu viselkedése. Kétségbeesetten keresi az apa-képet, egész életében olyan férfira vágyik, aki megmenti és oltalmazza őt, és önzetlenül képes szeretni, ám e helyett csak segítségre szoruló és anyapótlékot kereső kisfiúkba botlik.
A Pesti Színház előadásában tökéletesen érthető Lulu mindkét megközelítése. Ahogy haladunk az előadásban, annál inkább válik szerethetővé a lány. Eszenyi Enikő ezer százalékkal ég, végigéli a három órát, az este csak róla szól.
Színésztársai csupán epizódok mellette, (a dramaturgiából is ez következik) a férfi partnerei elhullanak mellőle, mindenkit lejátszik a színpadról. A férfiak puszta sablonok (Tahi Tóth László, Szöcs Artúr, Kern András) a lány mellett, akit valójában nem is ismernek, hiszen a nő csak tükör, mindenkinek azt a nőképet mutatja, amire vágyik a férfi. Ez a megszólításra is kiterjed, nem tudják az igazi nevét, mindeni úgy hívja, ahogy kedve tartja.
Tragédiája, hogy őszinte pillanata okozza halálát. Amikor lehull a lepel az addig erősnek hitt nőről és igazán sebezhető és szeretetre éhes - akkor válik a gyilkos áldozatává.
Az előadás egyetlen hibája, hogy a második rész elveszti a tempóját. Apróbb jelenetek törik meg az első felvonás lendületét, elveszti az ívét a produkció. Belép egy plusz nőalak, Kiss Mari, akit valahogy kifelejtettek az előadásból.
A figura nincs belekomponálva a játékba, és a haláluk előtti (ő is Hasfelmetsző áldozata lesz) vontatott monológja miatt, gyilkosságuk nem rendít meg, főleg, hogy nem kapcsolta ki a mobilját valamelyik kedves vendég, így a nézőtér a színpad helyett a telefonját kínosan kutató személyt fürkészte.
Ezt a kellemetlen részletet leszámítva remek előadásnak lehetnek szemtanúi, akik veszik a fáradságot, hogy megértsék Lulu figuráját és személyiségét az előadás tükrén keresztül.
Eszenyi Enikő garantáltan nem okoz majd csalódást.