Április 11-én ünnepeljük a Költészet Napját. József Attila halálának évfordulóján nemcsak a régmúlt költőire emlékezünk meg, de igyekszünk a kortárs, ifjú költőket is megismerni, megismertetni.
"Életem során többféle dologgal tudtam egyszerre foglalkozni, aminek több előnye akadt, ugyanakkor hátránya is. Igyekeztem az előnyöket kihasználni. Elsősorban előadóművész vagyok, nyolc évig színészkedtem a Vígszínházban, illetve a Tháliában. Szószóró címmel megjelent egy beszédművelő könyvem, amit az Oktatási Minisztérium segédtankönyvvé nyilvánított. 1973 óta több mint ötszáz verset írtam, amiből persze kevesebbet tartok elfogadhatónak. Hogy valóban költő vagyok-e, azt hiszem, ennek megítélése nem az én feladatom."- mondja Putnoki A. Dávid, a Lírikusok Irodalmi Műhely (LIM) alapító-főszerkesztője." Azt gondolom, ha valamit írunk, alkotunk, azt mutassuk is meg a nagyvilágnak. Első antológiánk megjelenése a megalakulás évéhez kötődik, 2001. decemberében adtuk ki, Kelő Nap címmel. Ezután minden évben megjelentettünk újabb antológiákat költőink, prózaíróink munkáiból" - válaszolta Putnoki A. Dávid, s némi szomorúsággal jegyezte meg, hogy kis példányszámban kiadott antológiáik iránt sincs akkora érdeklődés, mint amilyenre joggal számítanak. Kivétel két antológiájuk - a Napragyogás és a Napkitörés - amelyből az összes kötet elkelt.
Az okot nem abban látja, hogy az emberek nem szeretik a verseket, szerinte az a baj, hogy kevés a pénz, kevés a reklám, a könyvpiac pedig telített. Minden évben, március végéig nagyjából körvonalazódik, milyen témakört érintsen a következő válogatás, a műhely tagjai ennek megfelelően hozzák írásaikat. Szeptemberre áll össze a kész anyag.
A műhely internetes honlapjának mottója: "a költészethez ész, toll, s néhány papír szükséges". "Kicsit talán bugyutának tartom ezt a megfogalmazást, de éppen akkor, abban a pillanatban ez jutott eszembe. Különben sok igazság van benne! Logikus, hogy ész, toll, meg papír elengedhetetlen az íráshoz, ugyanakkor az is lényeges, hogy észrevegyük a papírra kívánkozó témát. Élem az életem, mint mindenki más. Ha valami megérint, elgondolkodom rajta, majd papírra vetem. Keresem a választ az emberi gyarlóságra, a dolgok miértjeire."- vallja a főszerkesztő.
Putnoki A. Dávid szerint "senki sem a mama hasában lett író, költő." "Kell lennie egyfajta született adottságnak, ugyanakkor ennek a mesterségnek is megvannak a maga alapvető tudnivalói, fogásai. Azért jött létre a műhely, hogy fiatal tehetségeket felkutasson, és szakmailag próbáljon lehetőséget adni nekik. Célunk pedig az, hogy profi módon végezzük a munkánkat. Hozzánk kilencven százalékban amatőrök fordulnak, de nyilván amatőr is írhat olyan verset, amiről elmondhatjuk, profi írás. Tagjaink között találhatók "jónevű" irodalmi folyóiratokban publikáló költők is, de nagyon nehéz odáig eljutni.
A szerkesztő szerint szomorú, hogy bár a műhely alkotói több versükkel különböző folyóiratoknál jelentkeznek - már csak azért is, hogy kipróbálják magukat -,sokszor válaszra sem méltatják őket.
"Ha pedig válaszolnak, gyakran fellengzősen, lekezelően teszik - ami nem mutat előre, kivétel az építő kritika. Senki se keseredjen el a negatív kritikáktól, mert közel sem biztos, hogy igazat olvas! Ennek nem mond ellent, hogy véleményem szerint már az első versekből észrevehető, az illetőből lesz-e költő, vagy sem. A műhely tagjai valamilyen szinten, formában tehetségesek. Hat nevet mindenképpen tudnék említeni, akik bár fiatalok, de ha későbbiek során jó időben, jó helyen lesznek, biztos, hogy íróként vagy költőként köszönnek vissza. Amikor elindult a műhely és pályáztak hozzánk, előfordult, hogy valakinek csak öt-tíz verse volt mindössze, amit életében írt. Azt hiszem, ahhoz, hogy valaki írónak, költőnek nevezze magát, a tehetségen kívül szükséges a gyakorlat, kellenek az évek. Tehát a költőjelölt szó cseng a legszebben, ami utal arra, hogy az illetőnek még nincs kiforrott stílusa, egyénisége, de már több, mint egyszerű írogató. Bízom abban, hogy tőlem telhetően még sokáig segíthetem a költőjelölteket."