Hogy Simon Balázs és csapata, az Utca-szak miért ragaszkodik ahhoz, hogy szinte csak egy tányér levesért játsszanak, azt nem tudom. A commedia del'arte zászlajával a vállukun, tipusmaszkjaival az arcukun újra és újra kiviszik a színházat az utcára, gyakran a legszegényebb, legelhagyatottabb helyekre, településekre is. Zsámbéki bemutatójuk után a Bodrog-közbe indulnak. Lehet, hogy elhivatottak? Lehet, hogy választott műfajuk fejünkben leegyszerűsített kereteit tágítva többet tudnak elmondani az iszlámról, a családról, a kultúrákról, önmagukról az embereknek, mint a nyakravalós urak a Teleképben?