Az alapítók között volt a művész anyai nagyanyjának húga és férje, akik csaknem száz másik túlélővel a mai napig az egykor példaszerűen gazdálkodó kibuc területén laknak. László Gergely az elmúlt tizenöt évben háromszor látogatta meg őket, így vált a kibuc lassú átalakulásának és megszűnésének tanújává.
A tablóvitrinekben 160 archív és a művész által készített lekicsinyített fotó látható, természetesen évszám és magyarázat nélkül. A portréképek mellett épületfotók, a kibucot bemutató fotográfiák, a közösségi ház, sporttelep, bunker láthatók, valamint a kibuc jelen álapotáról és lakosairól készített kinagyított portrék is megtekinthetők. László Gergely a kibucban dolgozott, ekkor jutott hozzá egy fotóarchívumhoz, amelyet aztán saját felvételeivel egészített ki, majd a képeket kategorizálni kezdte.
A kiállítás egyfajta válogatás is, egy, az év végére a kibucba tervezett videó forgatásához, amely az ott élő különböző közösségek, kibucnyikok, gázai telepesek, szudáni menekültek, thai vendégmunkások bevonásával készülne. A film a Jad Hanna kibuc több mint fél évszázadának kiemelt pillanatait mutatná be.