Együtt lenni vagy nem lenni? Hol, mikor, kivel, miért, meddig, mennyire? Világörökség vagy világökörség? Egyszer hopp, másszor kopp. Tegnap a valóság, ma a valóság illúziója. Tessék mondani, nem lehetne inkább fordítva?
A Magyar Dráma Napja sokakat, sokféleképpen inspirált. Vasárnap autómentessé vált az Andrássy, készülőben volt a hétfői Autómentes Nap, épült, szépült, kékült a Kultúrpart színpada, fejben már csomagolhattak, hangolhattak a Dalversenyben kiemelkedőt nyújtó titánok és titanillák, a balkáni fanatikusokról már nem is beszélve. Vasárnap - színházi törvény ide vagy oda, együtt demonstráltak a színházak. Létjogosultságukat, összekötő erejüket, mindennapi szükségletünket villantották fel méterről méterre, percről perce.
Boldog ország, hol vidám a sok gyerek... - énekelték a Tatabányai Jászai Mari Színház művészei.
És tényleg.
Valahogy olyan boldognak, harmónikusnak, békésnek, "tisztább és élhetőbb"-nek tűnt egy kicsit ez a Budapest. Papa-mama-gyerekek-csupaszív-
Mintha az égiek is éreztek volna valamit, a november szemptemberbe fordult, a kisbabák édesdeden aludtak a kevésbbé szennyes levegőn a poshadt vagy épp légkondisteril plázalégkör helyett, apa és anya ráért találkozni nagypapával és nagymamával, a színész levetette álarcát, és tapintható, szerethető, megközelíthető Emberré vált.
Valami visszaköszönt, a Budapest, Te csodás - korszakélményből. Már-már vidéken éreztem magam, a szó legjobb értelmében. Az Új Szinház nem aprózta el - még a fű is kinőtt, ahol ők jártak. Szó szerint.
Egy nagy, békés, kultúrált családi nap. Bepillantás az évad készülő vagy már futó produkcióiba, kedvcsinálás, nagy közös reménykedés, hogy ha pénz nem is lesz, de néző még akad.
Történt mindez Budapesten, szeptember 21-én, a Magyar Dráma Napján, az Andrássy úton.
Ugyanott, ahol szeptember 20-án valami egészen más zajlott. Valami sokkal kevésbbé családias. Mert valaki mondott valamit valamikor.
Ha ez az iromány egy Képzelt Riport lenne, akkor most bedobnám a tömegbe a kérés/kérdést:
VALAKI MONDJA MEG MILYEN AZ ÉLET,
VALAKI MONDJA MEG MÉRT ILYEN.
Ui: apám azt mondta, ne bánts mást!
Ui2: anyám azt mondta, hogy boldog légy!