Több mint 400 ével azt követően, hogy Tycho Brahe dán csillagász egy rejtélyesnek tűnő égi jelenség alapján bizonyítékokat szolgált az akkor kétezer éve elfogadott arisztotelészi világképről alkotott elmélet megdöntésére, a tudósoknak sikerült kideríteniük az akkor tapasztalt fényjelenség eredőjét.
A jeles napon, 1572. november 11-én jelent meg az égbolton felrobbant szupernova fénye. Fényessége vetekedett a Földről a legfényesebb csillagnak tűnő Vénusz bolygó tündöklésével. Két héten át még fényes nappal is látható volt az égbolton, míg végül 16 hónappal megjelenése után végleg eltűnt.
A dán tudós arra a következtetésre jutott, hogy egy új csillagot fedezett fel a Cassiopeia csillagképben. Akkoriban még nem volt használatos a csillagászati távcső, de Brahe pontos számításokkal igazolta, hogy olyan égi jelenségre - az ő megfogalmazása szerint nova stellára - bukkant, amely a Holdon túl van, vagyis születhetnek csillagok ebben a szférában is.
A Brahe-szupernovát, pontosabban annak maradványait a Föld körül pályán keringő Hubble űrtávcső segítségével 2004-ben sikerült megtalálni. Azért a maradványait, mert a szupernova robbanásából keletkezett fény már jó ideje elszáguldott a Föld mellett, de a kozmikus felhők azóta is visszatükrözik egy részét, vagyis egyfajta "fényecho" jelenségről van szó.
Német, japán és holland csillagászok ezeknek a visszaverődött fényfoszlányoknak az elemzéséből következtettek arra, hogy Brahe "nova stellája" egy szoros kettős rendszer, azaz egy fehér törpe kategóriájába tartozó csillag és kísérőcsillaga termonukleáris robbanásának a végterméke volt.
A felfedezők a Nature című amerikai tudományos szaklap legfrissebb számában számolnak be kutatásaik eredményeiről.