Példátlan gyorsasággal jelent meg a HBB születésnapi koncertjének lemezfelvétele, persze, így is kell, a rock and roll a gyors reakcióidőről is szól – még ha ez esetben éppen a vének tanácsa ült össze, hogy megossza minden tudását a fiatalokkal, hogy azok okuljanak belőle. A blueshoz éppúgy idő kell, mint a jó borhoz, annyi különbséggel, hogy a bluest lehet mértéktelenül is fogyasztani, nem szól ránk a házmester.
Itt van például a Rolling Stones blues, a Tobacco Road, a Kopaszkutya, majd folytatódott szegény kicsi Billy blűűűz- blokkja az Édes otthon, a 3:20-as blues és a Hey Joe. A Kopaszkutya korszakból előkerült még a Torta, a Hosszúlábú asszony és az Enyém, tiéd, miénk. Általában megtartották a dalok eredeti struktúráját, nem hangszerelték újra a legdzsungább számokat sem, ami nagyon jó. E sorok írójának talán csak a briliáns történelmi kifestőkönyv, a 45-ös blues újragondolása nem tetszett. Az eredeti, Esztrád lemezen hallható verzió nyersebb, bánatosabb, blues-osabb megközelítése lefegyverzőbb.
Nagyon jól sikerült A ripacsok bevonulása című intró, látszik, hogy Földes László ért a dramaturgiához, a koncertnek íve és okos befejezése van, a műsor tart valahonnan valahová.
Jó volt újra hallani a Középeurópai hobo blues II-őt, amit hatodikos diákként vándortáborban „igazi miskolci csövesekkel” énekeltünk a Búza tér mellett, még a nyolcvanas évek elején. Persze, mert egy ilyen retrospektív katalógus emlékeket idéz fel, az első HBB-koncerteket, a békéscsabai Vasutasból, vagy éppen 1986-ból, amikor a Pecsában az Esztrád lemezbemutató koncertjén megjelent Ginsberg is. A Torta kapcsán eszünkbe jut, hogy egy-egy kopaszkutyázásért milyen hisztit volt képes rendezni 1983 körül ez a drága jó öreg medve.
A zenekar hibátlanul játszott, Hobo, mint intézmény teljes körű szolgáltatást nyújtott, senkinek nem lehet szava sem. Akinek igen, az csak verje a habot.
„Apák rock and rollja”
30 éves jubileumi koncert
EMI
16+16 szám 70+70 perc