Mit tudtam előre Gorkij drámáinak színpadi életéről? Azt, hogy pont olyanok lesznek, mint Csehovéi, csak nem annyira. És így is néztem az előadást. Ugyanaz a háttér: a semmi közepén nem történik semmi. Meleg van. Vagy hideg, a lényeg az unalom.
Ugyanazok a szereplők: a szeretetlen, nagyonszerelmes nő, a tiltott nőbe beleszerető tragikus, de nem hősies hős, a sokat tudó és keveset tevő öregasszony. Az orvos.Szirtes Ági
A csehovos közhelyeffektek mellett a mondatok is záporozó gyakorisággal fordulnak elő. Például azt, hogy ,,Nem szeretem.” – mondja Cserkun Annának, Cserkun Nagyezsdának, Nagyezsda Ciganovnak, Ligyija Cserkunról Annának… Így ez a beismerés végül elveszti Csehovnál tapasztalt brutális erejét.
A legismertebb Csehovtól öröklött közhely a pisztoly, aminek el kell sülnie, ha egyszer behozták: Gorkijnál csak a harmadik felvonás közepén kerül be a színre, s hiába tudjuk, mi fog történni, azt nem tudjuk, kivel. A színen levők mindegyikének oka van magát vagy valaki mást megölni, mert ugyanabba a szerelmi labirintusba vannak bezárva.
Pelsőczy Réka
A legelső jelenettől furcsa térbeli zsúfoltság mutatkozik: míg szellősen geometrikus vonalak rendezik Khell Zsolt színpadát, a tér mégis teljes egészében ki van használva, egész egyszerűen tele van. Ez persze szánkba rágja azt, hogy betolakodóknak, most például a mérnököknek, itt nincs hely, mert nincs egy pont a színpadon, ahol ne állna már valaki. S ez leginkább ironikusan és cinikusan és megértően nevetésre ingerel.
Nagy Ervin
Mik ezek, ha nem karikatúrák? Csakhogy Cserkun (Nagy Ervin), Anna (Tenki Réka) és Ligyija (Jordán Adél) egyáltalán nem nevetségesek. Valóban, komolyan szeretnek vagy nem szeretnek, és igazából sírnak és szenvednek. Pedig az ő szerepük sem magasztosabb az összes többinél, azaz lehetséges lenne egy olyan rendezés és szereposztás, melyben akár ők is nevetségessé válhatnának, és ezzel átbillenne az egész előadás a paródiába. Ascher nem így döntött, a darab marad a pengeélen.