A debreceni Az igazi da Vinci kiállításon, a MODEM-ben bemutatott Deus tardat című előadás új, impozáns helyszínen a Kiscelli Múzeum altemplom terében, a kriptában látható idén még négy alkalommal.
A szervezők felhívása szerint a nézők vigyenek magukkal elemlámpát, hiszenaz előadás bizonyos részeit csak akkor láthatják, ha megvilágítják.
Montázs: Gergye Krisztián
Író, rendező: Ágens
Koreográfus: Gergye Krisztián
Szereplők:
Ágens
Gergye Krisztián
Gresó Nikoletta
Philipp György
Az előadásban megszólaló kórusműveket énekeli:
Philipp György
Jelmez, látvány: Béres Móni
Ötvös: Emődy Krisztina
Maszk: Károlyi Balázs
Hang, stúdiófelvételek: Boudny Ferenc
A repülés és annak képtelensége, a személyiséggel felruházott angyal, üzenetek, kódok, jelek, sors áll a darab középpontjában.
Istentől kicsikart ígéretek, lőn, legyen. Mire használjuk Istent? Mára a követeit sem ismerjük fel, a sorshírnököt, a közvetítőt. Magunk váltunk sorsunk hordozóivá. Ügyesen kiiktattuk Istent. Mit akar az ember? Kérni tud, meg kérni is, s mégannyiszor kér áldást, egészséget, békét, házat, gyermeket, javadalmat, sikert, holott a sors nem kérések halmaza, hanem beteljesített forma. Lassan egybeszedett sorskódok és önelfogadás egysége. Legyek azzá, amit magamnak nevezhetek! Én vagyok - mondjam ki pontosan, s ha vagyok, meg tudom nevezni Istenemet is. Késik Isten, amennyiben én sem vagyok ott.
A darabban két kiváló énekes, Ágens és Philipp György, s két elképesztő technikai tudással és jelenléttel bíró táncos, Gergye Krisztián és Gresó Nikoletta szépítő mese és fordító külsőség nélkül próbálja feléleszteni a hírhordozókat.
Az előadás egy látomás Leonardo szellemiségéhez kapcsolódva. Angyal-, s emberkutatás. A nexusé. Az Isten-ember nexusa. Az angyalé, ki közvetít, amennyiben van, ki hallja őt.