Ha meglátják a színpadon, rajongói sikoltozni kezdenek. Arcmása ott van neves dizájnerek kreációin, filléres T-shirtökön, képregényben, házak falain és múzeumokban. A születő gyerekeket róla és családtagjairól nevezik el. Vitathatatlan, az Amerikai Egyesült Államok 44. elnöke, több mint köztiszteletben álló politikus. Barack Obama a popkultúra részévé vált, ő a világ legismertebb, legbefolyásosabb és talán legnépszerűbb celebje, univerzális reklámarc.
„Ő egy divatikon, egy brand”Amikor 2008 október elején a Párizsi Divathét egyik bemutatóján megjelent egy modell sárga flitteres miniruhában, melynek az elején Obama arcképe, a hátán pedig Marthin Luther King hires mondata - I have a dream today – volt olvasható, állítólag szabályos ovációban tört ki a közönség.
A ruha tervezője, Jean Charles de Castelbajac azt mondta: „Azért csináltam, mert Barack Obama napjaink legkarizmatikusabb politikusa. A reményt, a változásokat és a fiatalságot testesíti meg. Meglepett az ováció, amivel fogadták, mint ahogy a rengeteg zaklató levél is, amit később kaptam. Örülök, hogy ma már a divat is ennyire befolyásos médium.”
Nem Castelbajac az egyetlen, akit megihletett a divat legfelsőbb köreiben Obama figurája. Szintén Párizsban vonult fel a Rodarte által tervezett Obama feliratos kötött ruha, Donatella Versace 2009-es tavasz/nyári férfiruha kollekcióját Obama stílusa alapján alkotta meg. Azt nyilatkozta, ez a kollekció azoknak a férfiaknak a stílusát tükrözi, akiknek „nem kell az izmaikat fitogtatni ahhoz, hogy erősnek tűnjenek”. Februárban pedig Rómában tűnt fel a kifutón egy földig érő selyem kaftánon Obama elhíresült arcképe. „Egyértelmű, hogy ő egy divatikon, egy brand” – mondta a ruhát tervező Guillermo Mariotto Barack Obamáról.
Obamából tehát márkanév lett. Gyakorlatilag bármilyen divatcikket megvehetünk az arcképével az alsónadrágtól, a pólókon és cipőkön keresztül a táskákig és fülbevalókig. A Pepsi pedig bevallottan az Obama logót mintául véve újította meg emblémáját. Vajon mi ennek az oka?
A DDB reklámbirodalom feje, Keith Reinhard ezt így fogalmazta meg: „Obamában megvan az a három dolog, ami egy jó brandhez szükséges: új, más és vonzó”.
De azért többről van szó annál, hogy Obama egy divatos márkanév lenne. Az amerikai sajtóban még új szó is született arra a jelenségre, ami Obama személye kapcsán kialakult: Obamania.
Készült már Obamás South Park epizód, amelyből kiderül, hogy Obama valójában azért akart bejutni a Fehér Házba, hogy többek között feleségével, Michellel, valamint McCainnel, Sarah Palinnel, Bonóval együtt ellophassák a Hope névre keresztelt gigantikus gyémántot (A sztori nem más, mint egy Ocean’s Eleven paródia), mindeközben az Obama-hívők győzelmi mámorukban szétverik a várost.
A képregény és Obama rajongók január közepén órákig álltak sorba, hogy elsők között vehessék meg a Pókembernek azt a részét, amiben a szuperhős beiktatása napján megmenti Obamát. Márciustól pedig egy londoni színházban be lehet ülni az Obama on my mind című musicalre is.
és Shepard Fairey plakátján
A képzőművészeket, a street art művelőit is megihlette Obama. A graffitisek és kortárs művészek ontják magukból a jobbnál jobb és rosszabbnál rosszabb Obamás alkotásokat. Shepard Fairey illusztrátor, dj és utcai rajzos nevét ma már az egész világon ismerik, mert piros, fehér, kék színekkel rajzolt Obama portréja, amit eredetileg teljesen önszorgalomból alkotott később a kampány hivatalos plakátjává vált, és jelenleg már az USA elnökeinek arcképeit tartalmazó National Portrait of Gallery-ben is megtekinthető. Szemben a korábbi portrékkal, amelyeket az elnökök leköszönésekor függesztettek ki a galériában, ezt már a beiktatást követően kiállították. Obama, akinek két évvel ezelőtt rengetegen még a nevét sem ismerték mára a populáris és elit kultúra része lett, pop ikonná vált.
„A mi időnk Kennedyje”
David Gergen, aki tanácsadója volt Nixonnak, Fordnak, Reagannek és Clintonnak, jelenleg pedig a CNN tanácsodója az Entertainment Weekly egy cikke szerint azt nyilatkozta: „Obama olyan érzékeny pontunkra tapintott rá, amelynek még a létezéséről sem tudtunk.” Egy másik megkérdezett szakértő, Christopher Vogler, a hollywoodi forgatókönyvírás mestere abban látja Obama sikerének az okát, hogy „az Obama-sztori egy tökéletes történet. Mély és archetipikus, a mitologikus hősökről szóló történetek minden fontos elemét tartalmazza. Kezdve a hosszú úttal, amit megtett folytatva a számos próbatétellel, amin keresztülment, egészen az apa hiányáig. Gondoljunk csak Thézeuszra (Thézeusz apja, Aigeusz tévesen azt hitte, hogy fia meghalt a Minotaurusszal való küzdelem során és öngyilkos lett. -a szerk.), az athéni civilizáció alapítójára, a Minotaurusz legyőzőjére.”
Az mondjuk nem valószínű, hogy egy átlag amerikai választópolgár a görög mitológia miatt szavaz Obamára, de ez az idézet azért érdekes, mert két szempontból is összecseng azzal, amit a témában általunk megkérdezett Lányi Gusztáv mondott. Az ELTE Társadalomtudományi Kar Szociálpszichológiai Tanszékének docense számos tényezőre felhívta figyelmünket az Obama-mánia pszichológiájával kapcsolatban. Egyrészt a hollywoodi forgatókönyvíróhoz hasonlóan ő is úgy gondolja, hogy a sztori adja el a politikust: „A politikai választások és döntések jórészt nem valami központi, jól meghatározható érték/értékek, hanem megszemélyesítőik személyisége, még inkább fizikai megjelenésük és élettörténetük alapján történik.”
Másrészt kiemeli, hogy az Obama-mánia kialakulására nagy hatással volt a média, mely gyakran szinte mitikus hősként emlegette Obamát (lásd az előbb idézett Thézeusz-hasonlatot is), számtalan olyan írás jelent meg, amely párhuzamot vont közte és más történelmi figurák között. Megemlíti, hogy még a tekintélyes és befolyásos, véleményirányító The Times-ban is jelent meg „Barack Obama – a mi időnk Kennedyje” című cikk „Egy ember, aki meghódítja az új Amerika szívét” alcímmel. Meglátása szerint Kennedy és Martin Luther King nevének gyakori emlegetése egyfajta „árukapcsolásként” hatott és tovább növelte Obama népszerűségét.
előszeretettel támasztja alá fotókkal is
Ezeket a képpárokat a Jezebel.com állította össze.
A Kennedy-Obama párhuzam - amelyet valós politikai és történelmi párhuzamokra is alapoztak - leginkább kidomborított elemei is inkább olyan külsőségek voltak, mint Barrack Obama feleségének, Michelle-nek a hasonlósága Jackie Kennedyhez stílusa és férje oldalán betöltött szerepe tekintetében. „A politikai stílus fontos eleme, hogy azt ne mondjam tartozéka a férfi elnök mellett a szép, csinos – és az ő esetükben (még) fiatal – nő: a feleség, az anya, szóval a hagyományos női szerepek reprezentálása” – mondja a szakértő és hozzáteszi, hogy talán azt is érdemes megemlíteni, hogy Hillary Clinton – aki végül is visszalépett Obama javára - ez alól a szerepelvárás alól teljes mértékben kihúzta magát. „Bill Clinton elnöksége idején szerepkonfliktusokat okozott számára saját hivatásából adódó autonómiaigénye és a hagyományos feleségszerep összeegyeztetése, amit ráadásul nem könnyített meg – emlékezetes módon – a férje sem. És nem tudhatjuk, hogy miképpen működött volna ez a szerepfelosztás, ha ő lenne most az elnöknő.”
"Amerika első afro-amerikai elnöke”
A változások elindítója, a remény elhozója és az új Kennedy mellet volt még egy nagyon fontos „címke”, amelynek része volt Obama sikerében. Ez pedig az „első afro-amerikai amerikai elnök” megnevezés. Lányi Gusztáv szerint ez, bár kitűnő reklámfogás, nem teljesen igaz.
„Ebben a média-prezentációban tálalt sugallatban nem a tiszta történeti tények igazsága van jelen, hanem egy bizonytalanságból fakadó, megoldást kereső elvárásról van szó. A történeti tény ugyanis az, hogy Obama nem az első bi-racial - fordítsuk így: kevertvérű - elnök a Fehér Házban” – mondja és az Empiria Magazin egy cikkére hivatkozva felsorolja, hogy Thomas Jefferson, Andrew Jackson, Abraham Lincoln, Warren Harding, Calvin Coolidge és Dwight Eisenhower családjában is voltak afrikai ősök. Csakhogy ezt nem emlegetik, mert ez történelmi tabu.
„Obama azért vált ikonikus négerré és autentikus feketévé, mert ő egy határ-ember. A legjobban testesíti meg a fehér és a fekete ember vágyait. Az ilyen típusú ember képes ugyanakkor leginkább meghaladni mindkéttő történelmi szégyeneit is” – hivatkozik Lányi Shelby Steele amerikai író, 2008-ban megjelent The Bound Man könyvében leírtakra.
„A szemetet is összeszedném, hogy megtisztítsam előtte az utat”
Összegezve tehát Lányi Gusztáv elmondja, hogy Obama sikerének titka egyben magyarázható a történelmi és politikai helyzettel, valamint Obama személyiségével. Olyan körülmények között, amikor az embereknek elege lett Bush politikájából és tulajdonképpen McCain személyében is Bush-t utasították el, amikor a gazdasági válság hatásaitól retteg mindenki, Obama a változás (change), remény (hope) és meg tudjuk csinálni (Yes, we can) jelszavakra épített kampányával könnyen megtalálta az utat az emberekhez. Elkezdődött egyfajta „látomás-gerjesztés”, amit a sajtó és a média-nyilvánosság csak tovább növelt, nem beszélve a rengeteg celebről, akik látványosan felsorakoztak Obama mögött.
Halle Berry Obama mintás pólóban, Eve obamás manikűrrel
A Black Eyed Peas slágere, a Yes we can az Obama-hívők egyik himnuszává vált, számos híresség – Tom Hanks, Sharon Stone, Steven Spilberg stb. - komoly összegekkel támogatta a kampányt, Seal előszeretettel jelent meg nyilvánosan Obama álarcban, a rapper énekesnő Eve még körmére is Obamát festette. George Clooney egy talk show-ban úgy nyilatkozott róla: „Bejön egy terembe, és te követni akarod őt, bárhova is megy”. Halle Berry pedig egyenesen azt állította, hogy bármit megtenne Obamáért: „Akár a szemetet is összeszedném, hogy megtisztítsam előtte az utat”.
Lányi szerint a celebek támogatása is egyfajta közvélemény-alakító eszköz. „Hatása egy sajátos pszichológiai mechanizmuson nyugszik: a kimondás spirálján. Ez pedig nem más, mint a választópolgár azon félelmének oldása, ami az izolált és tájékozatlan helyzetéből adódna, ha nem kapna segítséget olyan referencia-személyektől, akik híresek, bátrak, okosak, szépek, gazdagok, akikre valamilyen pozitív jellemzőjük miatt érdemes figyelni, mintául választani, sőt követni is” - mondja.
Megmentőből üldöző?
Kérdés persze, hogy meddig tarthat az Obama-mánia. Ezzel kapcsolatban egy-két érdekes adatra hívta fel a figyelmet az ELTE tanára: Barack Obama népszerűsége egy héttel a beiktatása után 15 pontot zuhant. Míg a beiktatás hetében az amerikaiak 83 százaléka támogatta a politikáját, addig a rákövetkező héten már csak 68 százalék mondta ezt. De a tőzsde sem reagált túl jól az ország optimizmusára.
Olyannyira nem, hogy Faluvégi Balázs tőzsdeszakértő számításai szerint a korábbi elnökök beiktatásának napjaihoz képest, Obama beiktatásának napján teljesítettek legrosszabbul a tőzsdeindexek.
Ezekből persze még nem lehet semmire következtetni. A népszerűségi mutatók esése valószínűleg köszönhető annak, hogy a nagy Obama mánia kellős közepén, a beiktatás előtt a megfelelési kényszer miatt sokkal többen mondták, hogy Obamát támogatják, mint a beiktatás után. A tőzsde viselkedése pedig szintén nem Obama személyének szól, hanem a gazdasági válság mélységéről árulkodik, ami természetszerűleg igencsak megnehezíti majd Obama dolgát, és nem növeli annak az esélyeit, hogy hosszú távon is a megmentőként lássa őt a közvélemény.
A Dawie Brown Entertainment februárban közzétett felmérése szerint a legbefolyásosabb celebek listáját jelenleg Obama vezeti, megelőzve ezzel a két év óta győztesként kihozott Tom Hankset. A felmérés Obamát győztesnek hozta ki nemcsak a befolyás szempontjából, de a trendmeghatározás, és a bizalom kategóriájában is.
„Valószínűleg Barack Obama sem kerülheti el ennek a perpetuum mobile-szerű politikai masinériának az arculat-átrendező, netán arculat-romboló hatását.”
Tehát még Obamával is előfordulhat, hogy bár megmentőként iktatták be, de – mondjuk bizonyos válságkezelési intézkedései miatt – a választópolgárok csalódnak benne és egyszer csak üldözővé válik a szemükben.