A 2009. március 15-én nyíló Debreceni Tavaszi Fesztivál programjai a fesztivál műfaji sokszínűségét garantálják. Minden korosztály számára újat, érdekeset, egyedül álló kínálatot nyújt az összművészeti fesztivál.
A FesztiválA Fesztivál nyitóeseménye a XVIII. Debreceni Tavaszi Tárlat megnyitása lesz. A Medgyessy Ferenc Emlékmúzeum Kortárs kiállítóterme ezúttal is otthonul szolgál, ahol Debrecen és Hajdú-Bihar megye hivatásos képzőművészei látják vendégül a kortárs képzőművészet, s a helyi értékek iránt érdeklődőket. Az évenkénti bemutatkozási alkalom lehetőséget teremt fiatal tehetségek felfedezésére éppúgy, mint az alkotók pályájának követésére. A hagyományoknak megfelelően a Tárlat egy hónapon át (március 15.-április 15.) várja a művészetkedvelő közönséget.
Rohmann Imre zongoraművész, elbűvölő zongorajátékával kápráztatja el a közönséget, illetve vezényli a közreműködő Weiner- Szász Kamaraszimfonikusokat március 15-én a Kölcsey Központ nagytermében.
Március 16-án szintén egy kiváló zongoraművész, Havasi Balázs és barátai mutatkoznak be a debreceni közönségnek. A fiatal művész minden szempontból szakított a konvenciókkal. Tornacipőben jár, pop lemezeket jelentett meg és koncertjein elbűvöli a közönséget. Az est közreműködői a The Unbending Trees, Kasza Tibor, Bocskor Bíborka és Lina Chilra portugál énekesnő.
A nagysikerű Bizet opera átdolgozása után, újabb óriási sikerre számító produkcióval áll színpadra, Horgas Eszter és Al Di Meola. Az Ő és Carmen című előadás tele van tűzzel, temperamentummal. A darabot átszövi Astor Piazzola argentín zeneszerző és kiváló harmonikás zenei szelleme is. Március 17-én fellépnek a világhírű ütős, Gumbi Ortiz és a gitáros Peo Alfonsi is.
A Debreceni Tavaszi Fesztivál már nélkülözhetetlen programja a Frankofón filméjszaka. Március 19-én öt új francia filmet láthat a közönség. Az egész éjszakát betöltő mozizás alatt a francia filmek kedvelői többek között „találkozhatnak” Julie Gayet-val, Daniel Auteuil-el, Gérard Depardieu-vel, Vincent Cassele-el, Clovis Cornillac-al. Dráma, krimi, romantika, kaland elevenedik meg a filmvásznon.
Egész estést kikapcsolódást ígér a már-már örökzöldnek mondható darab,
T.S.Eliot-A.L. Webber: Macskák. A Madách Színház társulata 1983-ban vitte színre a darabot, ezalatt az idő alatt csaknem 1300 alkalommal mutatták be, mindig óriási sikerrel. Ezúttal a debreceni közönség is részese lehet az élménynek. Március 24-én a Főnix Csarnok színpadán kelnek életre a négylábúak, fergeteges szereposztásban.
B. Müller Magda képei mellett nem lehet elmenni. A magyar standfotó nagy művésze maga helyett beszélteti szereplőit. Egyedülálló szeme van a humor, a távlatok és az emberi esendőség ábrázolására. Negyvenéves pályafutása alatt közel hatvan filmben dolgozott. A forgatások élményei, feszült pillanatai, emberi viszonyok tükröződnek a képein. A Kölcsey Központ kiállítótermében március 25.-április 25. között láthatók az a kiállítás, amely a művésznő fantasztikus képeiből válogat.
Igor Mojszejev nevét a róla elnevezett stílus tette ismertté. A mostani előadást a mester fiatalkori éveiben tett utazási ihlették. A Népek táncai című előadás az orosz néptánc mellett bemutatja a különböző nemzetek hagyományait, testi kifejezésrendszerét. A Mojszejev Táncegyüttes március 24-én a Főnix Csarnokban lép fel.
Az Amadinda Ütőegyüttes idén ünnepli fennállásának 25 éves évfordulóját. Különös hangsúlyt fektetnek a zenei ismeretterjesztésre, ezért fiatalok számára rendezett koncertsorozatok keretében vállalkoznak a XX. századi zene széles körű megismertetésére. Utak és gyökerek-80 perc alatt a Föld körül című műsoruk is fantasztikus élményt ígér, március 31-én.
Április 3-án a Főnix Csarnokban régi kedves ismerőst köszönthet a közönség. Ugyan már elmúlt 30 éves, de játékosságából, különös bájából mit sem veszített. Csukás-Bergendy: Süsü, a sárkány című zenés mesejátéka új köntösben, modern hangzásvilágban és új jelenetekkel gazdagodva kerül színre. A József Attila Színház társulata megható kedvességgel, humorral, ötletességgel, gyönyörű jelmezekben mutatja be a kis egyfejű kalandos történeteit.
Kuba zenében és táncban: április 5-én a Pasión de Buena Vista társulata Debrecenbe varázsolja a kubaiak irigylésre méltó jó kedvét, a tánccal kapcsolatos már-már misztikus csodáját. Egy képzeletbeli utazás részese lehet mindenki, aki megnézi a társulat produkcióját, ahol a zene, a tánc és Kuba játssza a főszerepet.
Április 8-án Rob Becker: Caveman című darabját láthatja a fesztivál közönsége. Az ősember átütő Broadway-komédia, egy valósághű sztori mindennapjainkból. A férfiak önmagukkal vívott harcai, az örök nőhöz, Évához fűződő igen-nem ellentmondásaik elevenednek meg a színpadon, Kálloy Molnár Péter kiváló játékában.
A város
Debrecen Magyarország második legnépesebb városa, Hajdú-Bihar megye és a Debreceni kistérség székhelye; egyike az ország hét regionális központjának. Időnként „a kálvinista Róma” néven vagy „cívisváros”-ként emlegetik.
Egy kis történelem
A honfoglalás előtt a területen több különböző népcsoport élt. Az ókortól kezdve számos népcsoport (vandálok, gótok, szarmaták, gepidák, avarok) telepedett le hosszabb-rövidebb időre a mai Debrecen területén.
Írott forrásban elsőként 1235-ben tűnik fel Debrecen neve, mégpedig a Váradi Regestrumként ismert ítéletgyűjteményben, ekkor még „Debrezun” alakban. A három falu (Boldogasszonyfalva, Szentlászlófalva és Debreczun) egyesülésével létrejött település a tatárjárást követő évtizedekben indult gyors fejlődésnek, rövid idő alatt az ország egyik meghatározó városává vált, elsősorban földesurának, Károly Róbert bizalmasának, Debreceni Dósának köszönhetően.
A török hódoltság, az ország három részre szakadása sem jelentett végzetes csapást a városra nézve, sőt a 17. században Debrecen gazdagsága és jelentősége tovább nőtt, elsősorban a fellendülő marhakereskedelemnek köszönhetően.
Debrecen az Alföldet Erdéllyel és a Felvidékkel összekötő kereskedelmi utak mentén feküdt, emellett a város kereskedői a legjelentősebb német piacokra szállították portékáikat, szarvasmarhákat, lovakat, búzát és bort.
Debrecen gyakran került nehéz helyzetbe földrajzi helyzete miatt és azért is, mert nem rendelkezett várral vagy városfallal, és csak a városatyák diplomáciai lavírozása menthette meg. A városnak hol a terjeszkedő törököket, hol az osztrákokat, hol Rákóczit támogatva sikerült fennmaradnia. Talán ez is hozzájárult a polgárok nyitott gondolkodásához, ami előkészítette az utat a reformáció számára. A gazdag kereskedőváros polgársága körében hamar visszhangra találtak a kálvini reformáció tanai, és lehetőségeiket kihasználva a korszakban szinte egyedülállóan fejlett iskolahálózat kiépítését kezdték meg. Ekkoriban alakult ki a cívis mentalitás, amiben a református vallás morális értékrendje egyesült az itt élők pragmatikusan puritán életfelfogásával. A XVI. század közepén már a város teljes lakossága protestáns. Így nyerte el a város a „kálvinista Róma” nevet.
A város gazdasági és kulturális jelentőségét is elismerve adományozta I. Lipót Debrecennek a szabad királyi városi rangot 1693-ban. 1715-ben pedig visszatért a városba a katolikus egyház, és a várostól kapott telken a piarista szerzetesek felépítették a mai Szent Anna székesegyházat. Ebben az időben a város már fontos kulturális, kereskedelmi és mezőgazdasági központ.
1849 januárjában az ország fővárosa lett Debrecen, és Kossuth szavaival élve a „magyar szabadság őrvárosává” vált, amikor a forradalmi kormány Pest-Budáról ide menekült. 1849 áprilisában Kossuth a debreceni Református Kollégium oratóriumában mondta ki a Habsburg-ház trónfosztását és Magyarország függetlenségét. Debrecen tanúja volt a szabadságharc bukásának is: a döntő csata, melyben a Habsburg-párti orosz sereg legyőzte a magyar honvédséget, a város nyugati részén zajlott.
A szabadságharc után Debrecen lassan újra virágzásnak indult. 1857-ben elérte a vasútvonal, amely összeköti a mai Budapesttel, és hamarosan vasúti gócponttá vált. Új iskolák, kórházak, gyárak, malmok épültek, bankok és biztosítótársaságok telepedtek meg a városban. Új, magasabb épületek, villák épültek, parkokat alakítottak ki, és a városnak lassan sikerült maga mögött hagynia a kisvárosias külsőt. 1884-ben az országban elsőként elindult az ún. gőzvontatású városi közúti vasút(helyét 1911-ben a villamos vette át, amely a mai napig nagyrészt a régi gőzvasút nyomvonalán halad).
Az I. világháború után, amikor Magyarországtól elcsatolták Erdélyt, Debrecen újra határközeli várossá vált. A gazdasági válságból a turizmus nyújtott kiutat. A Nagyerdőben kikapcsolódási és sportolási lehetőséget nyújtó épületek épültek, köztük fedett uszoda és az ország első stadionja. A városhoz tartozó Hortobágyi Nemzeti Park turistalátványossággá vált.
A II. világháború alatt Debrecen hatalmas veszteségeket szenvedett, az épületek fele elpusztult, további 20%-uk megrongálódott. 1944 után megkezdődik az újjáépítés, és Debrecen rövid időre másodszor is az ország fővárosa lett, amikor itt ülésezett az Ideiglenes Nemzetgyűlés, és száz napig itt tevékenykedett az Ideiglenes Nemzeti Kormány is. A polgárok nekiláttak a város újjáépítésének, azonban a háború előtti állapotok teljes visszaállítását az új rendszer nem tette lehetővé. Az államosítások során a város területének felét elvesztette, ezeket újonnan kialakított községekhez csatolták, ezenkívül Debrecen a Hortobágy feletti rendelkezési jogát is elveszítette. Az újonnan épült lakótelepek megváltoztatták a város arculatát, de otthont nyújtottak azoknak, akiknek háza elpusztult a háborúban. Napjainkban Debrecen Kelet-Magyarország legnagyobb városa, ezenkívül az ország egyik fontos kulturális, kereskedelmi, vasúti, építészeti központja.
Debrecen egyike a legdinamikusabban fejlődő városoknak.
Látnivalók
A városban mindenképpen érdemes megnézni a Debreceni Református Nagytemplomot, a Debreceni Megyeházát, a Városházát, a híres Nagyerdőt -amely gyógyfürdővel, kis tóval, állatkerttel, vidámparkkal, az egyetem főépületével is rendelkezik-, a Déri Múzeumot (gazdag gyűjteményében többek között Munkácsy Mihály festményei is megtalálhatók), a Delizsánsz Kiállítótermet, a Holló László Emlékmúzeumot vagy érdemes kipróbálni a Zsuzsi Erdei Vasútat.
Ha vasúton érkezünk Debrecenbe, a Nagyállomás fogad minket.
Debrecen vasúti fővonalának hosszú története van. 1837-ben Szitányi Móric, Debrecen polgára engedélyt kér vasúti részvénytársaság alapítására. Elképzelései szerint a vagonokat ló vontatta volna. Ebből végül semmi sem valósult meg. A Pest-Debrecen vasút bizonyosan a merész ötletek körét gazdagította a reformkorban, ha még Deák Ferenc, a nagy magyar államférfi is kételkedett megvalósításában.
„Én azt hiszem – mondta 1839-ben- hogy a Debrecen-Pest közötti vonalra nézve alig van valaki a rendek között, aki velem együtt álomnak ne tartaná, hogy itt valaha létezhessen." Pedig akkor már megtört a jég: egy bécsi bankár megszerezte a Pest és Vác közötti vasútvonal építési jogát. Az első magyar vonat 1848-ban meg is tette a 36 kilométeres útját.
Közlekedés
Autóval az M3-as autópályán kell haladni, majd M35, a végén a 33-as útra kell hajtani gépjárművünket.
Vonatok a Nyugati Pályaudvarról indulnak, néhány járat a Keletiből.
Buszok főleg a Stadion buszpályaudvarról indulnak, de a Népligetből is.
Hol szálljunk meg?
A Debrecenbe érkezők a szálláshelyek széles választékából válogathatnak, igényeiknek megfelelően, hiszen számos – többségében négy- és háromcsillagos – patinás és vadonatúj hotel, elegáns panzió, barátságos magánszállás és több hangulatos kemping várja a turistákat.
A négycsillagos Hotel Lycium Debrecen szívében épült fel, a Nagytemplom és a Déri Múzeum közvetlen szomszédságában. A 88 kétágyas szobával és 4 apartmannal rendelkező szálloda a régióban egyedülálló üzleti és konferencia-komplexumban, a Kölcsey Központ épületegyüttesében található. A szintén négycsillagos Aquaticum Termál és Wellness Hotel a Nagyerdőn található. Hagyományos, valamint mozgássérültek és allergiások részére kialakított szobákkal, apartmanokkal várja a vendégeket. A háromcsillagos Sport Hotel 55 szobával és 3 apartmannal rendelkezik, s mivel a város nagyerdei sportkomplexumához csatlakozik, így a sporteseményekre résztvevőként vagy nézőként érkezők számára is ideális szálláshely.
Kinek ajánljuk?
A fesztivált elsősorban zenerajongóknak -legyen szó akár popról, musicalről, vagy operáról- és a képzőművészet szerelmeseinek.