Az Északi-sark, a Budapest-Bamako rali, Brüsszel, a Góbi-sivatag és a Karib-tenger után a Lucullus Baráti Társaság gasztronómiai egyesület ezúttal Magyarországon, a Lánchíd tetején főzte meg legendássá vált paprikás csirkéjét, mintegy 45 méterrel a Duna szintje fölött.
Az egyesület szerint a Lánchíd Magyarország egyik legjellegzetesebb jelképe, amely először kötötte össze Pestet és Budát, az embereket, a kettészakadt országot.A híd - szimbólum, ugyanolyan, mint a gasztronómia, mely az embereket hivatott összekötni a kultúrán keresztül - ezért esett a választás a 6. főzőalkalommal a Lánchídra. A Lucullus BT már nagy elánnal készül következő nagyszabású gasztro-expedíciójára, amely 2009. augusztus végére várható.
"A Lánchídon való főzés volt az eddigi legextrémebb, mindennél nehezebb és veszélyes főzőhelyszín" - mondta el Turóczi Gábor, az egyesület elnöke, egyben a paprikás csirkék elkövetője.
"A Lánchíd budai hídfőjének felső ajtaját meg sem tudtuk nyitni - vélhetően a fagyok miatt ragadt be. A pesti hídfőn sikerült végül feljutnunk a Lánchíd pesti pillérének belsejébe, majd annak tetejére egy belső létrán át, hogy a kétfelé lejtő (egyáltalán nem egyenes) bádoggal lefedett kisméretű tetőn elinduljon a főzés. A szél nagyobb volt, mint az Északi-sarkon, gázégőnk lángja legalább ötször kialudt, pedig körbebástyáztuk egy dobozzal. Emellett a kellékeink is állandóan el akartak repülni a főzés 1/2 órája alatt, és a szél okozta hideg sem volt valami kellemes. Ehhez még hozzájött a híd állandó rángása és némi tériszony - tette hozzá Turóczi Gábor a nehézségekről.