Mogyeszt Muszorgszkij, az Egy kiállítás képei és a Borisz Godunov zeneszerzője százhetven éve, 1839. március 21-én született.
Gyermekkorát apja pszkovi kormányzóságban fekvő birtokán töltötte, életre szóló élményt jelentettek számára az itt hallott népdalok, első zenei próbálkozásait dajkája meséi ihlették. Hétévesen már Liszt-darabokat játszott, tízévesen jelent meg első szerzeménye, egy polka. A családi hagyományt folytatva katonai pályára lépett és gárdatiszt lett. 1856-ban találkozott az orosz zene történetét meghatározó Ötök későbbi tagjaival (a "Nagyok kis köreként" emlegetett csoportnak Muszorgszkij, Balakirev, Borogyin, Rimszkij-Korszakov és Kjui volt tagja.) Az Ötök elvetették Wagnert és az olasz zeneízlést és a valóság ábrázolását állították a középpontba.A kiválóan zongorázó és a társaságokban gyönyörűen frazírozó, bariton énekesként is kedvelt Muszorgszkij 1859-ben otthagyta a katonai pályát és állami hivatalt vállalt. Sokat nem keresett, szinte élete végéig anyagi gondjai voltak, számtalanszor szorult uzsorakölcsönre. Az egyre inkább az orosz népzene felé orientálódó Muszorgszkij szívesen nyúlt irodalmi alaphoz, belekezdett az Oidipusz király és Flaubert Salambo című regényének feldolgozásához is, az elkészült részeket későbbi műveiben használta fel.
Művészi kiteljesedésének első jele az 1866-ban komponált Egy éj a kopár hegyen című, népi mondavilágot megjelenítő szimfonikus költeménye. A művet Balakirev bírálatára többször átdolgozta, ezt a vázlatot szelídítette tovább Rimszkij-Korszakov. Legmonumentálisabb és legismertebb alkotása a Borisz Godunov című opera, amelynek szövegkönyvét is ő írta Puskin műve alapján. A középpontba a gyötrődő cár mellett Oroszországot, s az orosz népet állította. A darab viszontagságos úton jutott el a sikerig: előbb elutasították, majd átdolgoztatták vele, s az 1874-es premier után néhány évvel levették a műsorról. Mivel a kortársak a hangszerelést túl durvának találták, merész újításait szakmai hibának minősítették, a szerző halála után Rimszkij-Korszakov átdolgozta. Eredeti változatában csak az 1920-as évektől állították ismét színpadra, a címszerepben Fjodor Saljapin és Jurij Nyesztyerenko alakítása is világhíres lett.
A Borisz Godunov mellett másik legismertebb műve az Egy kiállítás képei című zongoraciklusa (1874), amelyet festő barátja, Viktor Hartmann tiszteletére komponált (a művet többször is meghangszerelték, legnépszerűbb a Ravel-féle változat). Több dalciklust is írt: Gyermekszoba, Napfény nélkül, A halál dalai és táncai.
Muszorgszkij édesanyja, majd unokahúga halála után a magány elől az alkoholba menekült, idegbetegsége rosszabbra fordult. Állapota 1875-ben átmenetileg javult, így belekezdett a történelmi alapokon nyugvó Hovanscsina című operába és a Gogol novelláján alapuló Szorocsinci vásár című vígoperába. Befejezni egyiket sem tudta, az elsőt 1886-ban, a másodikat 1917-ben mutatták be. Élete végén barátai is elhagyták, utolsó éveit egyik távoli rokonánál töltötte. 1880 nyarán a szentpétervári katonai kórházba került, itt festette róla Repin ismert portréját, amely az egzaltált, őrült zsenit ábrázolja. Az orosz zene egyik legnagyobb alakja 42 évesen, 1881. március 28-án halt meg.