Hogy mi a közös Michael Schumacherben, Anthony Kiedisben és Cameron Diazban? A válasz: Anton Corbijn. A Ludwig Múzeumban megrendezett retrospektív kiállítás a holland fotós több mint harminc éves munkásságát eleveníti fel a látogatók előtt.
Mivel Corbijn igazi multimédiás alkotó volt, így a Ludwig Múzeumban fotói mellett rövidfilmjeit, videóklipjeit, koncertek díszletterveit, könyv-és lemezborító-terveit is megtekinthetjük. Ám az bizonyos: a Corbijn-kiállítás fotóanyaga már önmagában is lenyűgöző.A fotográfus életművét kronológiai sorrendben állították ki. A kiállított, többnyire fekete-fehér képek mellett kevéske színes fotót is találunk. Az 1973 és 1989 között, kis formátumú fényképezővel készült fekete-fehér képek abból az időszakból valók, amikor Corbijn zenészeket fotózott - így például láthatjuk Elvis Costellót gitárral az ölében.
Ezt követi a Star Trak sorozat - itt már nemcsak zenészek, hanem művészek, színészek, modellek is rendezők is szerepelnek a fotókon.
A 33 Still Lives nevű sorozat az 1997 és 2000 közötti időszakot jeleníti meg: ezek az úgymond paparazzo imitáló felvételek (és feltűnik Björk és Tom Waits is).
Az a. somebody nevű sorozat a 2001-2002 közti időszak önarcképeinek füzére: többek között Janis Joplin,Jimi Hendrix, Elvis Presley, Frank Zappa, Kurt Cobain és Bob Marley előtt tiszteleg önportréjával.
A Polachrome - sorozatban már színes fotókat is látunk. Polaroid filmre, azaz Polachrome-ra fotózott a művész, például Patti Smithről; ezek többsége a kilencvenes években készült.
A kiállítás végtelenül gazdag a komor tekintetek, szempárok, félmosolyok, de nevetések tekintetében is. A múzeum termeiben végighaladva a hangulat is hullámzik, hiszen komorságból vidámságba, mozdulatlanságból mozgásba vált a képrengeteg.
Számos sztár, celeb, híresség pózolt a fotósnak - a legtöbbjüket Corbijn kiragadta eredeti önmagukból, és egészen más, olykor már-már idióta, olykor szenvedélyes, de mindig nagyon hozzánk, szemlélőhöz közeli környezetbe helyezte őket.
Eva Hercigova, Mic Jagger, Liv Tyler, Anthony Kiedis vagy Michael Schumacher - mindannyian valami furcsa, vagy épp végtelenül egyszerű helyzetekben láthatóak, és mintha mi is ott lennénk mellettük, velük.
Nick Cage-ről számtalan fotót láthatunk, akárcsak Bonoról, vagy magáról a U2-ról. Henry Rollins a tőle már megszokott agresszív imázzsal jelenik meg a képeken, Kurt Cobaint pedig olyannak láthatjuk, mint még soha. Sok olyan felismerhetetlen fotó is készült, amelyek méginkább elmossák a sztár valós önmagát - a Johnny Deppről készült sapkás, dohányfüstös kép, amelyen inkább maga a sapka és a füst dominál, mintsem maga az alany.
Egyébként több cigarettás, szivaros fotót készített Corbijn, és túlsúlyba kerültek a mozdulatok, mozgások, valamint az árnyékok lenyomatai - Michael Stipe a vízben, Peter Gabriel a folyóparton látható, persze, mozgásban.
Izgalmas a Kraftwerk-sorozat, valamint Anton és Bono közös képe, a Two Amigos, amely enyhén homoerotikus, mexikói, és igazából nagyon vicces duót varázsol a szemünk elé.
"Corbijn egyértelművé szeretné tenni, hogy nem ideálokkal, hanem idolokkal állunk szemben, akik saját árnyékuknak tűnnek. Híres modelljeit így a misztifikálás és az anonimitás határára helyezi, aminek következtében a saját magukat hordozó mítoszok léte kérdésessé, instabillá válik", olvasható a prospektusban. Mindezt a fekete-fehér kicsit nyomasztó komolyságával, árnyjátékokkal (például Spielberg vagy David Linch fotóin) az arckifejezésekkel és grimaszokkal tökéletesen megmutatja.
Vetített filmek
Joy Division: Athmosphere (1988), Depeche Mode: Enjoy the Silence (1990) U2: One (1992), Nirvana: Heart Shaped Box (1993), Johnny Cash: Delia’s gone (1994), Metallica: Hero of the Day (1996), Depeche Mode: It’s no good (1997), Mercury Rec:Opus 40 (1999), Joseph Arthur: In the Sun (2000), U2: Electrical Storm (2002), Killers: All These Things that I’ve done (2005), Coldplay: Talk (2005), Don Van Vliet: Some YoYo Stuff (1993)
A fotós a sztárság fogalmát boncolgatja: így a korai fekete-fehér sorozat, valamint a Star Trak sorozatban a sztár életformája tűnik fel - és ennél jobban már nem is érthetnénk meg őket.
A holland művészt olyannyira foglalkoztatta a celeblét, hogy Stirjen szigetén az a.somebody című sorozatban saját magát fotózta le - elhunyt zenészek bőrébe bújva.
A 33 Still Lives sorozatban látható Sean Penn és Cameron Diaz (Ewan McGregorral), tovább sétálva pedig gyönyörködhetünk Naomi Campbell szájában, Slash hajában, LL Cool J. felsőtestében, Frank Zappa és Annie Lennox tekinteteiben. Természetesen külön termet és vitrint szenteltek a Depeche Mode-nak, ahol láthatunk számos borítót, fotót, terveket.
A múzeumban részt vehetünk speciális tárlatvezetéseken is, ahol többek között Dobos Tamás fotóssal, Kollár-Klémencz Lászlóval, a Kistehén frontemberével, valamint Winkler Nórával sétálgathatunk a zseniális alkotások között.
Izgalmas anyag vár minket a Ludwig Múzeumban, érdemes hát mindenképpen megtekinteni. Ráadásul magunkat is kipróbálhatjuk: vajon Te milyen Depeche Mode - videóklipet készítenél?