Első versét két éve vetette papírra Ruff István Zalán. Verseiből és meséiből már egy kötetre valóra összegyűlt azóta. A szerző - aki nem más, mint egy hétéves dunaföldvári fiúcska - nem csak az irodalom iránt érdeklődik, hanem matematikai tehetsége is megmutatkozott már. Édesanyja szavai szerint nem csodagyerek, hanem maga a csoda.
Az, hogy Zalán különleges tudású, tehetséges gyermek, nagyon hamar egyértelművé vált a szülei számára. Verbális képességei igencsak korán megmutatkoztak, négyévesen már írt-olvasott. Ennek ellenére szülei mégis megdöbbentek, amikor egy állványos rajztáblára felírta első versét, a Kolbászpepe az erdőben címűt.Azóta sok pályázaton kapott díjat, elismerést. Többek között a Lackfi János költő által meghirdetett "Írjatok svédverset" országos pályázat kiemelt nyertese volt, megkapta a VI. Janikovszky Éva meseíró pályázat különdíját, több lapban megjelentek versei és meséi. Az előbbieket többnyire maga írja, az utóbbiakat édesanyjának, Schneider Csilla Krisztinának diktálja.
Az írásokat édesanyja egy "varázsdobozban" gyűjti, de a bűvös ládika mellett a polcon is sok minden sorakozik az ötven négyzetméteres dunaföldvári lakásban: Zalán rajzai, számsorok, az általa készített katalógusok - ezek jelentik egyik kedvenc időtöltését -, rovásírással teleírt oldalak és számokkal telerótt lapok. Zalánt a matematika is rendkívüli módon érdekli, a szorzásra, négyzetre emeléshez saját módszert talált ki. A római számokat 3999-ig ismeri.
A hétéves kisfiú soha nem tologatott kisautót, de nagyon szeret bábozni, memóriakártyázni, origamizni - fejből bármit meghajtogat, 31 lépéses figurákat is -, társasjátékozni, de csak olyannal, ahol nem pusztán a szerencse dönt. Ha utaznak, balladákat szaval, séta közben az édesanyja által feladott matematikai példákat oldja meg. Ez számára - árulja el - rendkívül jó játék.
Egész életüket úgy rendezték be - mondja az édesanya -, hogy segítsék Zalán tehetségének kibontakoztatását. Miután több területen is tanújelét adta képességeinek, szeretnék megtalálni azt, amelyik számára a legnagyobb örömet jelenti, és ahol a legtöbb eredményt tudja elérni. Nem szeretnék, ha elaprózódna a tehetsége.
- Irodalomból már megkaptuk a visszajelzést, hogy ritka tehetség - közli az édesanya, felfedve, hogy megmutatták Lator Lászlónak Zalán összes írását. A Kossuth-díjas költő, műfordító, irodalomtörténész úgy értékelte, hogy "öröm volt olvasni Zalán verseit. Ritka tehetség, olyasmit csinál, amiben Weöres Sándor látta a költészet lényegét...".
- Nekem útmutató biztatás Lator László véleménye. Hamarosan matematikából is tudni fogom, merre tartunk - jelenti ki az édesanya, arra utalva, hogy tanácsot kértek Pósa Lajos matematikustól. Ő nem ajánlott tanárt Zalán mellé, mert úgy vélte, hogy jobb, ha saját ötletekkel bontakozik ki, természetes kíváncsisága hajtja majd kreatív megoldások felé, és saját módszereket talál ki, ahogyan a szorzótáblát vagy a négyzetre emelést is felfedezte.
Kék gyöngy bársony tokban
A kisfiú óvodába nem járt, iskolába sem fog, magántanuló lesz. Tanárokat keresnek mellé, akik saját tempójában fejlesztik majd. Egyelőre kohómérnök édesapjától tanul reálterületen, festőművész édesanyjától humán témában. - Az irodalmat, az anyanyelvét szerintem legjobban az édesanya szerettetheti meg gyermekével. Az én hangom, dramatizálásom, az esti vagy napközbeni meghitt pillanatok meghatározóak, és Zalán hatalmas befogadó. Színes szókincse, árnyalt képi világa, választékos beszéde annak a rengeteg kötetnek is köszönhető, amelyet már a sajátjának érez. Az olvasás szeretetét a szülő a saját példájával adhatja át leginkább - fejti ki a mama.
- Zalán sokszor éjjel is példákat old meg vagy verset ír. Nem tud elaludni, ha erős alkotási periódusa van. Hullámokban tör rá - meséli.
Zalán maga jött rá az alliteráció lényegére, és nagyon szereti a költői képeket. "Kék gyöngyöt tesz bársony tokba" - válaszolja arra a kérdésre, hogy melyik a kedvenc képe. Rögtön elárulja, ez azt jelenti, hogy elalszik. A másik kedvenc, a "kezdi hunyorgatni hamvas szempilláit" Arany János Családi kör című művéből való. Arany János balladáit amúgy is kedveli, már tízet tud kívülről.
Újabban a térképészet is érdekli, már megtanulta a Trianon előtti Magyarország hatvannégy vármegyéjét és azok székhelyét.
- Mindig gondolkodik valamin, olyan az agya, mint a szivacs - fedi fel az édesanyja, hozzátéve, hogy Zalán roppant kemény ütemet diktál nekik, napi 24 órás "feladat" és nagy felelősség tehetségének gondozása, de számára mégsem teher, hanem rendkívüli öröm. - Ennél csodálatosabb dolgot nem adhattak volna nekem…- jegyzi meg.
Elárulja, hogy nem szereti, ha zseninek vagy csodagyereknek titulálják a fiát, annak ellenére, hogy ő csodának érzi - tényleg különleges képességű, és korához képest hihetetlenül művelt. Fontosnak tartja, hogy szülőként érzelmi stabilitást is tudjanak biztosítani számára, hiszen - mint a tehetséges emberek zöme - különösen érzékeny, nagyon sebezhető. - Mint egy bástya, úgy kell mellette állnunk - összegzi.
Amikor az édesanya leveszi a polcról a varázsdobozt, és elkezdi olvasni fia egyik versét, ő szelíden rászól, hogy "mami, nem jól hangsúlyoztad!", majd a barátságos műteremlakás nappalijának színes szőnyegén köröket róva hallgatja tovább.
Készséggel, kimerítően válaszol minden kérdésre. Csak mesél, mesél, ki nem fogy a szóból. Szívesen eleveníti fel a színeket, amelyekről roppant sokat tud. Elárulja, azért hívja magát Ölelésvadásznak, mert amikor szülei ölelkeznek, akkor ő tárt karokkal megy feléjük, hogy neki is jusson belőle. Beszél Magóciáról, az országról, amelyet az ő gazdag fantáziája keltett életre, és amelynek lakóit, nyelvét, térképét is aprólékosan megalkotta.
Ajánlott olvasmány
Ákos elbúcsúzott