Ritka, hogy egy magyar zenész tényleg az áttörés küszöbére kerül külföldön - nos, ezúttal valóban itt a nagy alkalom.
A Five Finger Death Punch – azaz 5FDP – az utóbbi évek egyik legreményteljesebb amerikai metal csapata, The Way Of The Fist című két évvel ezelőtti debütalbumukból már több mint 350 ezer példányt adtak el a tengerentúlon, ami a mai viszonyok közepette körülbelül egy 10-15 évvel ezelőtti platinalemezzel egyenértékű. Európában még csak mostanság kezd ismerősen csengeni a nevük, nekünk, magyaroknak pedig azért lehet különösen érdekes a dolog, mert a banda Zoltan Bathory művésznevű alapító gitárosa magyar származású, aki a ’90-es évek első felében került ki a tengerentúlra Budapestről.Az első 5FDP lemez egy elég tipikus, a nu metalból már kilábalt, de még kissé átmeneti állapotban leledző csapatot mutatott, akikben hallhatóan ott van a potenciál, de még nem villantották ki rajta a foguk igazi fehérjét. Nos, a War Is The Answer minden tekintetben komoly előrelépést jelent a The Way Of The Fisthez képest, de a gyűjtőjelleg azért megmaradt. Itt van egy nagy csokorba szedve minden, ami 2009-ben tutinak számít a műfajban: brutális szaggatott riffek bőgatyás ritmusokkal, amiket megfelelően ellensúlyoznak a melodikusabbra vett gitárdallamokkal és szólókkal, kellő mértékű agresszió torokgyilkos üvöltésekkel, amiket remek érzékkel kevernek a szívszaggató dallamokkal, meg persze mindennek tetejébe némi 21. századi puritán íz, hogy a Disturbed és Godsmack lemezeken szocializálódott amcsi tinédzserek se találják idegennek a végeredményt.
Nagy titok egyébként most sincs a dolgok mögött: a Five Finger Death Punch egészen biztosan nem a következő Metallica vagy Pantera, a dalaik viszont jók, van bennük erő, és a lemez még úgy is simán élvezhető, hogy különösebb eredetiségről nem beszélhetünk. A Dying Breed nyitás ugyan sokadik hallgatásra is túlzás ezekkel az orbitális Slipknot áthallásokkal, de a másodikként érkező Hard To See helyből akkora sláger a maga megarefrénjével és tízpontos gitárszólójával, hogy simán ellensúlyozza ezeket, és jónéhány dal rendelkezik még hasonlóan megnyerő tulajdonságokkal. Ilyen telitalálat például a modern rockos, szintén bődületes slágertéma Crossing Over, az újfent hatalmas szólóbetétet rejtő, zúzósabb Burn It Down, a precíziós riffekre nagyon okosan megírt énektémákat passzintó My Own Hell vagy a szomorkásabb, nagyívű fél-lírai Walk Away. Ami pedig a Far From Home című finom, zongorával is színesített balladát illeti, nos, ebből még akár tényleg komoly durranás is lehet odaát, ha a rádiók és az MTV rákattannak.
A jó dalszerzői véna mellett mindenképpen arcbamászó, mennyire ízlésesen gitározik Jason Hook és Zoltan barátunk, de Ivan Moody énekes, becenevén Ghost is a banda erősségei közé tartozik. Hangja telt és erőteljes, ráadásul van hová kieresztenie, és habár nem spórol az üvöltő-hörgő vokalizálással sem, előadásában mégis rejlik valami olyan közérthetőség, ami rengeteg emberrel szerettetheti meg a bandát. Akad egy-két fantáziátlanabb dal is a sok kiváló között (Bulletproof, Falling In Hate), de az összkép mindenképpen pozitív. A Bad Company feldolgozás mondjuk érdekes választás, kicsit ki is lóg az összképből, de jól játsszák.
Kiszámíthatóság ide, angolszász piacra belőtt jelleg oda, a bivalyerős daloknak köszönhetően ha valaki nem szúr el valamit amúgy istenigazából a kiadónál vagy a menedzsmentnél, a Five Finger Death Punch elég alaposan bebiztosíthatja magát az elkövetkezendő évekre ezzel a lemezzel.