Szép karácsonyi ajándékot készítettek elő az idén rajongóiknak a Muzsikások. December 21-én a már több, mint három évtizede működő együttes közös zenélésre invitálta barátait a Művészetek Palotájába.
Az Éri Péter, Hamar Dániel, Pórteleki László és Sipos Mihály alkotta együttes rajongótábora több generációból kerül ki: vegyesek vagyunk nagyon. Nem mindenki népzenés, van, aki a jazz miatt jött, mert, hogy itt lesz a Dresch Quartet is. Van, aki a katolikus dalokba tud beszállni, és van, aki a reformátusba dúdol.Van, aki diákjeggyel préselődik a korlátnak a harmadikon, abban a reményben, hogy onnan is jól fog hallani, vagy hogy később talán le tudja majd ügyeskedni magát a másodikra, de olyanok is vannak, akik már hetekkel korábban megvették a jegyüket a koncertre. Vegyesen vagyunk, de ez nem gond, mert a repertoár is sokszínű: sok kis karácsonyi ajándék a közös fa alatt.
Az első dobozban négy férfit, helyesebben négy muzsikus ember találunk. Ezt a dobozt talán már ismertük is. Ami a néző szemét mégis óhatatlanul megragadja a színpadon az a háttérben elhelyezett hangszerarzenál, ami, mint a boltok fölött lógó cégérek, vagy mint fityegő érdemrendek a katona mellkasán tanúskodnak a muzsikusok zenei jártasságáról, felkészültségéről, érdeklődésük szerteágazó voltáról.
Hegedű, bőgő, citera, koboz, tambura, mandolin, brácsa, gardon, furulya... Mint valami vers. A magasból pedig olyanok az asztalokra fektetett hangszerek, mint egy németalföldi csendélet.
A második doboz fedelét Dresch Mihály nyitja ki. Gyönyörű szép ez a doboz, csupa líra és sóvárgás, ami magával az élettel találkozik - ahogyan a szaxofon helyet talál magának a vonós hangszerek között. Aztán felzárkózik mögé az egész Dresch Quartet, és összefonódik, összekapcsolódik jazz és népzene, és a felszálló hangokból megszületik, majd azonnal növekedésnek is indul a közös nyelv.
A harmadik doboz tetején a Muzsikás koncertek 2005 óta gyakori vendége, a moldvai keramikusművész-énekes, Petrás Mária áll. Apró termete elveszne a hatalmas teremben, hatalmas hangja mégis teljesen betölti azt.
A negyedik doboz a Szászcsávási férfikórusé. A környéken sehol, de Szászcsáváson alakítottak egy férfikórust, ahol öt szólamban éneklik a református zsoltárokat. A kórus földművesekből áll, és valaki azt mondta- súgja meg nekünk a mesélő Hamar Dániel, hogy mikor kint a földön dolgozik, és munkálkodása közben énekel, hallja a hangja mellett a többiek szólamát; hallja a többi férfihangot is.
De nem csak a hangjuk érdemel figyelmet a szászcsávásiaknak. Nem csak az, ahogyan minden dalukba hirtelen, egyszerre, csak úgy belevágnak, keresetlenül, keményen, egyszerűen, elszánt tartózkodással, és mégis büszkén. Érdekes a megjelenésük is, ahogyan a színpadon állnak. Érdemes tanulmányozni az arcukat, és tényleg elgondolkodni azon, hogy mi is az a népzene, vagy, hogy kinek mit jelent, és vajon miért pont azt, amit.
Muzsikás együttes: Sipos Mihály – hegedű, Porteleki László – hegedű, ének, Éri Péter – brácsa, furulyák, mandolin, ének, Hamar Dániel – bőgő, gardon, dob
Dresch Quartet: Dresch Mihály – fúvós hangszerek, Lukács Miklós- cimbalom, Szanday Mátyás – bőgő, Baló István – dob
Közreműködik: Petrás Mária – ének, Szászcsávási zenekar, Szászcsávási kórus
Művészetek Palotája
2009.dec. 21.