Slamovits István, az Edda Művek legendás dalszerző-gitárosa visszatért, hogy megmutassa, milyennek képzeli legendás dalait 2010-ben. Közben kiderül számos Edda-titok is.
Nem zenekart alakítottam, zenész társakat kerestem, akik szívesen segítenek, és nem csak a szokásost nyújtják. Jó lenne újra zenélni, még mindig jó játszani, dalaimat, akármi történik is. Úgy éreztem, ma már fel tudom már vállalni munkásságomat. Társakat kerestem hozzá, nem zenészeket - olyanokat, akik éppen ráérnek. Remélem összeállt a csapat, ennek megszerzvezése nem volt egyszerű, mert nem vagyok menedzser.
A régi dalokat újrahangszerelitek?
Igen, tudom… elszállt az idő, meg itt is van... a klasszikus Edda-dalok jobban fognak szólni, mint annak idején. Ami akkor azokban a számokban hiteles volt és igaz, azt megőrzöm, de azt szeretném, hogy ha lehet, még nagyobbat üssenek. Jó erővel szólaljonak meg, mint 1981-ben.
Talán eljön az ideje. A szívem csücske volt az a lemez, és az élet úgy hozta, hogy már nekem sincs meg. Abban az időben úgymond agyonhallgatták, kb. 40.000 példányban adták ki, eleve nem is lehetett így sikeres. Még a mai napig kérdezik tőlem, hogy meg lehet-e szerezni valahol, szóval, jó lenne, ha ki lehetne adni. Óvtak annak idején attól a lemeztől, hogy ez túl melankolikus, és túl kemény, csináljak valami vidámabbat, mert ami ennyire keserű, az nem lehet sikeres. De nekem akkor ordítanom kellett. Játszottunk 90 koncertet, aztán megszűnt a zenekar.
Nem simultak el. Ennek ellenére én ezeket a konfliktusokat letettem. Bizonyos dolgok bántanak a régi Eddával kapcsolatban, igazságtalannak érzek sok mindent. Minden dal, minden szöveg 1983 végéig az én művem. Nem tudtam élni azzal az örökséggel, hogy minden híres, klasszikus Edda-dalt (Kölyköd voltam, Álmodtam egy világot magamnak, Érzés, Játék véget ér, Edda Blues, stb.) én írtam. Ezt ma már bátran merem vállalni és állítani. A konfliktus kialakult, nem kerestem. Amiről írtam, annak minden sora igaz volt, az érzések a „bezárt Magyarországon" ott voltak a dalokban. Nem az ügyvédekhez szaladgáltam szerződésekkel, gyerekcipőben járt akkor a jogi képviselet, azt sem tudtuk mi a jogdíj, milyen nagy anyagi vonzata van, hogy életem folyamán végigkísér, sőt gyermekeimre szállhat. Van, aki már akkor tudta ezt, amikor én csak ültem éjjel a szobámba gitárommal. A dal volt fontos, a zenekar, az összetartozás érzése, a feltétel nélküli bizalom, azt hittem egy a célunk. Aztán nem így alakultak a dolgok.
Szitároztam. Keleti világ felé fordult a figyelmem. Felléptem az indiai nagykövet előtt, fél órát játszottam. Azt mondta a nagykövet udvariasan, hogy még friss a produkció. Igaza volt, szitározni 20-30 év alatt lehet megtanulni igazán.
Miért nem próbáltál meg másoknak dalokat írni? Az a szerző, aki a Kölyköd voltam című slágert írta, biztos, hogy bármikor megír egy-egy dalt például Auth Csillának…
Milyen érdekes! Egyszer jöttem haza külföldről, és valami rádióban meghallottam az „Érzés” című számomat. Velem senki sem közölte, hogy fel akarják dolgozni. Ez a lány valószínűleg azt sem tudja, hogy ki vagyok, szóval, hogy kinek a számát énekli… Tudom, milyen körülmények között, milyen érzelmi állapotban írtam a miskolci Déryné utcában, a hátsó udvarban… Akkor most megmondom, hátha eljut hozzá: Istennek írtam a dalt, tehát nem egy klasszikus szerelmes számról van szó.
Sajnos ez így történt…. Megismertük a sikert, volt két platina lemezünk, két kislemezünk, telt házak előtt játszottunk. Mondtam Patakinak, hogy ne csináljunk most albumot, nem hajt minket a tatár. Nem akartam, hogy elüzletiesedjen a zenekar, hogy bekerüljünk a lemezre-turné körforgásába. Abban az időben elkészült egy rendkívül progresszív anyag. 11 dalt írtam meg – olyan számokkal, mint amilyen a Királyok és szolgák. A közönség először értetlenül állt az új műsor előtt. Pataki az üzleti oldalát nézte a dolognak, nem akart egy pillanatra sem megpihenni, és nem akarta a progresszivitást sem. Pedig én azt szerettem volna, ha kicsit pihenünk, feldolgozzuk ezt az iszonyatosan nagy sikert, és példát is mutatunk a fiatalabb zenészeknek, abban a tekintetben is, hogy a siker ellenére meg tudjuk őrizni a hitelünket. Haragudtam a Lemezgyárra, mert nem engedtek olyan a közönség által nagyon is szeretett dalokat lemezre játszani, mint az Engedjetek saját utamon. Aztán: azok a dalok kerültek lemezre, melyek tartalékban maradtak. Valójában a hármas lemezen vannak töltelék számok, normális esetben ezek nem kerültek volna az albumra. Elleneztem a dolgot, és kértem Attilát, hogy ne folytassuk a felvételeket, hogy várjunk még. Már akkor bomlasztó hatással voltak az anyagi területen felmerült problémák, a szerződések, a jogvédő által kezelt dolgok. Tehát a szakmai oldalon túl is egyre sötétebb lett az egész.
Cenzúráztak. Várni kellett volna, nem megalkudni! Rettenetesen sürgős lett, kellett néhány dal. Hogy csinálhat az ember magának hit nélkül igazi dalokat? Így került fel a Rockénekes is, amely egy idegen, céltalan töltelék szám volt. Mai fejjel már nehéz megérteni akkori döntéseket, hiszen mindig is nehezen kötöttem kompromisszumokat. Azóta csak egy üzletág lett a zene, én pedig egy miskolci rockzenész maradtam.
Ha a lemez abban a formában jelent volna meg, ahogy te elgondoltad, lehet, hogy a közted és Pataki között a mélyben meglévő konfliktus nem is éleződik ki igazán?
Már említettem feltétel nélküli bizalom más területen is jelentkezett. Ha a hármas lemezre már rákerülhetett volna, hogy ki a dalszerző, és valóban az eredeti, progresszív anyag jelenhetett volna meg, akkor elképzelhető, hogy nem éleződik ki közöttünk olyan mértékben a konfliktus, hogy aztán abból elválás lesz.
A színpadon is úgy konferált fel egy-egy dalt, hogy írtam egy számot - miközben nem ő írta... A hármas lemez volt a válóok. Én nem ezt akartam, nem ezt az irányt. Azt gondoltam, kissé romantikusan, hogy rúgjuk szét a világot. Megtehetjük, csináljunk zúzós - progresszív anyagot a jövőnek, ne árucikket készítsünk! Vannak profi hangszereink, technikusaink, sikeresek vagyunk. Vonuljunk el néhány hónapra, szerezzünk dalokat, fogjunk össze újra, ahogy „kezdetben” is...
Mit szóltál az 1985 májusában a BS-ben bemutatkozó az új Eddához?
Semmit, nem is voltam ott az új zenekar BS-koncertjén. Miért lettem volna ott?
A Hit Gyülekezetével van még kapcsolatod?
1998-ben véget ért a szoros kötődés. Sok jóra emlékszem azokból az időkből, sok dologban segített, hogy megértsem a körülöttem lévő világot. Abban az időben ott is történt egy botrányos bomlás. Nehezem viselem amikor az „idillikus” hovatartozás érzése megszűnik. Nem tudtam feldolgozni ami akkor ott ért, más oldalával találkoztam a közösségnek, mint amiért én kerestem. Emlékét őrzöm régi barátságoknak.
Kevés dalt szerztél 1983 után. Miért?
Mert az előző korszakom elvitatták, onnen kellett felkelni, a semmiből. Különben, születtek dolgok, Slamo Band, Slamo unplugged-lemez és NO-dalok...
Nekem fontos, hogy el tudjam hinni: az a bizonyos előadó hitelesen tolmácsolja a dalaimat. Nem akartam olyan emberre bízni a gondolataimat, aki csak félvállról megkérdezi, hogy na, hogy vagyunk? A dalokat nem fabrikáltam, szerettem ha maguktól jöttek. Lehet, hogy pateikusan hangzik, de fontos számomra az ún. ihlet.