Idővel te is megöregszel. Olyan leszel, mint Giorgione allegóriája, fogatlan és ráncos. De mi van, ha a lelked más, mint amit más lát kívül? És vajon mit lát egy ember, aki az arcáról egy fogolytáborban készített maszkkal néz szembe? Időtlen-e az emberi kiszolgáltatottság, a sztereotípiáknak való alávetettség, a nézés és a látás közti eltolódás, az elmúlás elleni küzdelem? Kiszolgáltatjuk-e, alávetjük-e magunkat egy a totalitást megcélzó médiaművészeti installációnak, amely saját kérdéseinkkel, saját maszkjainkkal, a Holocausttal, a történelemmel – magával az időbe vetettséggel szembesít?
Forgács Péter filmrendező-média művész „Col Tempo” – a W.-projekt című rendhagyó médiaművészeti installációját több mint 200.000-ren látták az 53. Velencei Biennálé Magyar Pavilonjában. Az Ernst Múzeum termeiben most a szélesebb hazai közönség is megismerkedhet a rangos szakmai fórumokon is méltatott kiállítással, amit január 15-én Nádas Péter nyitott meg.A Rényi András kurátor gondozásában megvalósított mű egy a II. világháború idején nemzetiszocialista antropológiai kutatások céljából összegyűjtött és ma a bécsi Természettudományi Múzeumban őrzött film- és fényképarchívum anyagából építkezik. A gyűjtemény sok ezernyi, egységes szabvány szerinti, hadifoglyokról, őrökről és osztrák lakosokról készült arcképből áll, amelyeket „tudományos” célból gyűjtöttek össze és archiváltak.
A mű azonban nem az egykorú dokumentumok történeti feldolgozása. Célja inkább az, hogy egyfajta labirintus struktúrában megmutassa, hányféleképpen nézhetünk rá a másik emberre. A drámai erejű mű erkölcsi kérdésekkel, a történelmi emlékezet hiányaival és előítéletes reflexeink működésének felkavaró tapasztalataival szembesíti azt a nézőt, aki hajlandó olvasni ezeknek az embereknek a tekintetéből.
lesz az Írók Boltjában /1061 Budapest, Andrássy út 45./Szerzői között van Bán Zsófia, Földényi F. László, Margit Berner, Radics Viktória, Rényi András.