A hírszerzés homályba vesző világát állítja reflektorfénybe a Cambridge-i Egyetem, amelyet eddig főleg azért emlegettek a kémkedéssel kapcsolatban, mert a hidegháború több híres kettős ügynöke is a falai közül indult, köztük a legendás Kim Philby.
A Cambridge-i egyetem könyvtára a titkosság alól nemrég feloldott dokumentumokat és saját archívumából válogatott „top secret”, szigorúan titkos jelzésű anyagokat mutat be Under Covers: Documenting Spies (Titkos ügynökök: kémek dokumentálása) című kiállításán. A tárlat személyes anyagokkal, könyvekkel, hivatalos népszerűsítő kiadványokkal, bulvárlapok írásaival, szakértők fotóival, térképekkel illusztrálja, hogy miként dokumentálták a kémeket és a kémtevékenységet az évszázadok során. A júliusig megtekinthető kiállításról Anne Jarvis könyvtáros kiemelte, hogy az a titkok felderítésének és megőrzésének legkülönbözőbb módjait villantja fel igen változatos jellegű és korú dokumentumok révén.Egy 12. századi kézirat például arról szól, hogyan lopódzott be a 9. században önmagát hárfásnak álcázva Nagy Alfréd wessexi király egy dán katonai táborba. Megtekinthető egy Anna királynő által a 18. században John Ker névre kiadott kémkedési engedély, ami bizonyítja, hogy jóval az Ian Fleming által kitalált James Bond „licence to kill” - bizonyos esetekben emberölésre is felhatalmazó - jogosítványa előtt létezett már ilyesfajta titkos papír. A közelmúltból való egy Kelet-Angliáról készített szovjet felderítési térkép.
A második világháború idejéből való egy szövetséges felmérés és ábrázolás arról, hol lehet titokban átlépni a német-svájci határt, valamint egy sajátos térkép a D-Day, a normandiai partraszállás kijelölt terepéről: minden pontos rajta, kivéve a hamis helységneveket. Láthatók az Adolf Hitler által tervezett, de végül elmaradt angliai partraszálláshoz gyűjtött náci titkosszolgálati anyagok is.
A Cambridge-i kémek című részben egyebek között megtekinthető a mindmáig legendás kettős ügynökök - Anthony Blunt, Guy Burgess, Donald Maclean, Kim Philby és John Cairncross - diákigazolványa, valamint egy 1933-ban készült interjú Macleannel, amely érzékelteti, hogy mennyire ügyesen fest magáról félrevezető képet.
„A titkosszolgálatról az embernek rendszerint a fegyverek, a gyors autók és a hightech kütyük jutnak az eszébe, ezért egy könyvtár különös helyszínnek tűnhet - mondta a tárlatról Nicholas Hiley, aki a felderítés történetével foglalkozik, és saját gyűjteményéből is több ritkaságot kölcsönzött a kiállításhoz. - Van azonban valami, ami az évszázadok során mind a kémek, mind a kémelhárítás számára nélkülözhetetlen volt. Az ügynökök papírra írták titkos jelentéseiket, számaikat, kódjaikat, papírra kerültek a térképek, a kormány számára megfogalmazott tanácsok, és persze papíralapú az a sok százezer kartoték is, amelytől a titkosszolgálat függ. Egy könyvtár tehát végül is nagyon megfelelő színhely ennek a mesterségnek a bemutatására".
Forrás: MTI