Péterfy Bori bűvös vadászatra indult, nemrég jelent meg kettes sorszámú lemeze. Megtudhatjuk: nincs olyan dolog, amitől megijedne.
Egyszerre vagy énekesnő és színésznő. Melyik szerepedben érzed magad a legjobban?Ez nyilván attól is függ mindig, éppen milyen feladata van az embernek. Nagyon nehéz összehasonlítani például, amikor a krétakörös – amúgy zseniális – A jég című darabot játsszuk, az jobb-e, mint mondjuk koncertezni. Emellett fantasztikus dolog ugyanúgy egy másik nagyon jó előadásban szerepelni vagy egy jó filmszerepet kapni. De most a zenei vonalat, a koncertezést élvezem a legjobban, abban tudok a legszabadabb lenni.
Az Amorf Ördögökhöz képest mennyiben más a Péterfy Bori & Love Band?
Egyfelől egyenes folytatása az Amorfnak, de zeneileg nagyon más a kettő. Az én szerepem meg aztán tényleg teljesen különböző. Ez most rólam szól.
Nemrég jelent meg a második Love Band lemez 2 címmel. Zeneileg, emberileg mennyiben különbözik ez az első albumtól?
Második lemezt csinálni mindig nagyon hálátlan feladat, pláne, ha a debütálás ilyen sikereket ér el. Emiatt volt rajtunk egy erős nyomás, de próbáltunk ezzel egyáltalán nem foglalkozni. Ami nagy különbség volt, hogy zenekarilag rendkívül összeszoktunk a másfél-két év alatt. Kialakult mit akarunk, mi áll jól nekünk – mi áll jól nekem -, és tudtuk, merre fejlődjön a zene. Sokat segített, hogy egyre nagyobb színpadokra kerültünk, egyre több embernek játszottunk és a koncertprogramunk is folyamatosan csiszolódott. Az egész dolog elkezdett egy sokkal vadabb irányba menni, ez eleve meghatározta az új számok születését. Az első lemeznél még inkább csak Ambrus (Tövisházi Ambrus, a Love Band zeneszerzője és producere – a szerk.) és én dolgoztunk össze, és a kialakult végleges számokat a zenekar betanulta. Ez a folytatás ilyen szempontból sokkal inkább volt közös munka, ehhez kellett, hogy a zenekar ilyen jól összeérjen. Persze most is Ambrus hozta a zenéket, az alapokat, de mégis teljesen más tudattal csináltuk.
Volt egy dalszövegírói pályázatotok...
Ezt egy nagyon jó ötletnek tartottuk, igazából egy játéknak indult, ugyanakkor benne volt az is, hátha találunk egy gyöngyszemet. És Hujber Szabolcs személyében - akivel azóta nagyon jó kapcsolat alakult ki – meg is találtuk ezt.
Ez mindig is kérdés volt, hogy kivel tudnék duettet énekelni. Ambrus még évekkel ezelőtt teljesen véletlenül hallotta Petit valamelyik első Óriás koncerten, és akkor jött lelkesen, hogy milyen tehetséges ez a fiú, és hogy milyen remek lenne, ha ő közreműködne. És egy nagyon jó kis szám született belőle.
Február végén/március elején máris új nagylemezetek jelenik meg 2B címmel. Mi volt az alapkoncepció, milyen számok lesznek rajta? Egyfelől olyan dalok, amik lemaradtak a második lemezről, vagy már meglévő számok pszichedelikus, lassú változatban. De lesz rajta sok vadonatúj szerzemény is. Az egész lemez lassú, különleges és kísérletező lesz.
Nemrég készült el új videoklipetek a Bűvös vadász című számhoz. Hogyan jött az alapötlet?
Az ötlet a férjemé volt, miszerint, hogy tánc legyen és VHS-ekkel legyen felvéve, kandi kamera-szerűen. Én szerettem volna egy idősebb táncossal együtt dolgozni. Volt is egy jelöltem, Rókás László, a maga két méterével és megfelelő kövérségével, de ő sajnos nem ért rá. Ekkor eszembe jutott Gyabi (Gyabronka József, színész – a szerk.), aki istenien táncol és korban is megfelelő volt, nem mellékesen vele évekig együtt játszottam a Krétakörben is. Elkezdtünk agyalni, hogyan is lehetne megvalósítani az ötleteket. És mivel a férjemmel sokszor nem is aludtunk éjjel, hanem csak ezen gondolkodtunk, a kreatív része viszonylag egyszerűen ment. Aztán megtaláltuk koreográfusunkat, Újvári Milánt, aki zseniális figura és nem mellékesen pont úgy gondolkozik a táncról, ahogy mi: teljesen szabadon és újszerűen. Őt sem ez a falak közé beszorított, balett-termes tánc érdekelte. Egy szuper közös munka volt az egész.
Milyen volt az utcán forgatni, milyen reakciókat váltottatok ki az emberekből?
Gyabival és a Krétakörösökkel abszurd helyzeteket éltünk meg tíz év alatt, nincs olyan, amitől mi megijednénk. Olyan helyeken játszottunk már, olyan éles szituációkban, hogy hihetetlen rutinunk van már, hozzászoktunk az érzéshez teljesen. Szóval egyáltalán nem volt problémás az utcán forgatni, sőt, egy boldog, nosztalgikus létezés volt inkább.
Az interjú elején említetted A jég című darabot, ez talán neked is és a Krétakörnek is az egyik legemlékezetesebb előadásotok. Hogyan tudod belülről megítélni ezt a darabot?
Efogultan a legjobb véleményem van, a könyvről is. Rendkívül szerencsések vagyunk, egy lengyel fesztiválon – ahol mindenféle díjakat nyertünk – az eredeti mű szerzője, Vlagyimir Szorokin is látta a darabot és csodálatos dolgokat mondott róla, például, hogy most értette meg, mi is az a kortárs színház. Elképesztő sikerrel megy és külföldön is sorra nyerjük vele a díjakat. Bekerültünk a tavasszal megrendezésre kerülő Bécsi Ünnepi Hetek műsorába, ami egy színháznak azt hiszem a csúcs, ahova eljuthat.
Milyen ezt a darabot a Nemzeti Színházban játszani, ráadásul úgy, hogy a szereplőgárda is picit változott az eredeti felálláshoz képest?
Alföldi Róbert látta A jeget, és ennek alapján Rába Rolanddal együtt hívott, hogy szerződjünk hozzá,és ezzel együtt átvette az előadást a Trafótol ahol addig játszottuk. Pár színészt nem lehetett egyeztetni az eredeti felállásból,helyettük új kollégák álltak be a Nemzeti társulatábol de azt gondolom, hogy egyáltalán nem csorbult az előadás,sőt jót is tett neki. Más lett egy picikét, de ugyanolyan értékes, ugyanolyan szintű maradt. Nem tudok semmiféle hasonlatot mondani, hogy milyen is ezt a darabot a Nemzetiben játszani. Egészen anakronisztikus, amikor bejössz a színpad közepére és meglátod ezt a díszletet ebben az épületben.
Fiatalon hogyan képzelted el magadat? Gondoltad volna, hogy az ország egyik legnépszerűbb színtársulatának tagja leszel, vagy, hogy nagyszínpadokon énekelsz majd több ezer ember előtt?
Nyilván az ember fiatalon képzel dolgokat és vannak céljai, de ez egy olyan szakma, amiben persze kell is néha álmodozni egy kicsit, de nagyon sok múlik a szerencsén, élethelyzeteken. Borzasztóan sok véletlen van, nagyon nehéz tervezni.és nagyon sokat kell nagyon keményen dolgozni. Sose lehet tudni, mi fog éppen történni. Azt hiszed, kaptál egy tuti szerepet, de az is sikerülhet katasztrofálisan. Csapatjátékokról van szó. Kell egy nehezen megszerezhető érettség, hogy az ember elkezdje magát annyira önállóan kezelni, hogy egyedül próbáljon meg maga köré dolgokat szervezni. Dolgokat, amiket ő irányít vagy pedig megtalálni azokat az embereket, akikkel jó dolgozni. Az, hogy a produktum mennyire lesz sikeres, az már egy másik kérdés persze, ezt is nehéz kiszámítani, de nem is ez a lényeg. Ez csak egy nagyon jó, plusz hozadék.
Miből tudsz ennyi energiát meríteni a mindennapokhoz? Honnan vannak a tartalékaid?
Nem tudom. Tényleg nem tudom. Mostanában borzasztóan el szoktam fáradni agyilag. Nagyon nehéz, sokat kell koncentrálni és emellett összeszedettnek kell lenni. Szabadidőm szinte egyáltalán nincs. Vagy mindig valaminek a rovására. Nagyon sok felkérést kell visszamondanom, amit egyelőre igen nehezen tudok megtenni.
Hogyan tudod összehangolni az idődet a fellépésekkel, próbákkal, és minden egyébbel?
Gyakorlatilag sehogy, lehetetlen. Ezért is vannak ezek az időbeli csúszások. Ezt a szólólemezt már vagy tíz éve halogatjuk. Csak abban az időben nekem a Krétakör rendkívül fontos volt, azt éreztem, rengeteg dolgom van ebben a társulatban. És ez idáig húzódott. El szoktam játszani a gondolattal, mi lett volna, ha tíz éve megcsináljuk ezt a lemezt. De ez hülyeség, ezen nem is érdemes gondolkodni, hogy akkor milyen lett volna az életem. Most ez egy ilyen helyzet, és ennek nagyon örülök, igyekszem mindent jól csinálni.