A királyi udvarban egy fogyatékos gyereket tartottak kisállatként. A 12 éves fiú nem tudott beszélni és nagyon nehezen tanult meg bármit is.
Az elvadult gyermeket egy német erdőben találták meg meztelenül 1725-ben, valószínűleg szülei elhagyták. Egy évvel „felfedezése” után a gyerek megkapta a „Peter, a vad fiú” nevet, és I. György király udvarába került, hogy ott szórakoztassa a nemeseket.Peter képtelen volt beszélni, sőt a járás helyett a négykézláb kúszást részesítette előnyben. Kedvenc elfoglaltsága a zsebtolvajlás és a „csóklopás” volt. A fiú életét Lucy Worsley, a Történelmi Királyi Paloták kurátora tanulmányozza, aki elmondta, valószínűleg megfejtették az évszázados rejtélyt, hogy mi baja lehetett Peternek.
A róla szóló történetek és az udvari festő által készített képek alapján megállapítható, hogy Peter valószínűleg Pitt-Hopkins szindrómában szenvedett.
Első hangzásra kegyetlennek hangzik, hogy kisállatnak használták a gyermeket, de ne feledkezzünk meg arról, hogy a sötét középkorból ébredező felvilágosodásban az ember még mindig kereste a választ arra, hogy mi különbözteti meg az állattól. Peter egy sor filozófiai vita tárgyává vált az György-korabeli Angliában. Szerencsésebb is volt sorstársainál. Míg a hasonló „csodabogarakat” cirkuszokban mutogatták, addig Peter – miután megunták jelenlétét az udvarban – egy farmra került, ahol a király fizette jóltartását.
Peter egy nyakörvet is kapott – ami ma már elképzelhetetlen dolog –, mely ugyan hasonlított a kutyák vagy rabszolgák nyakörvére, inkább a jóakarat jegyeit hordozta. A fém nyakpántra azt írták, hogy „Ez Hanoveri Peter, a vad fiú. Aki megtalálja és visszahozza Berkhamstedbe Mr. Fenn birtokára, fizetséget kap fáradalmaiért.” Erre elsősorban azért volt szükség, mert Peter előszeretettel kószált el a biztonságot és gondoskodást jelentő farmról, ahol 1785-ig élt. Sírjára – melynek kövére a helyiek dobták össze a pénzt - még a mai napig hordanak virágokat.
Forrás: BBC