Egy váci templom felújítása során több száz természetesen mumifikálódott testre bukkantak. A múmiák most a Természettudományi Múzeum legfelső szintjén pihennek.
Egyikük szigorú, fehér főkötőt viselt, egy másik a kezét a hasán összekulcsolva pihen, a harmadik mellkasát markolja és az arcára mintha borzalmas sikoly fagyott volna. Arcok a múltból, melyek majdnem 300 éve nyugszanak kriptájukban. Most mégis megzavarták a őket örök álmukban, hogy segítségül hívják a múmiákat az immunrendszer titkainak feltárásában.256 múmia pihen a tárolók hosszú soraiban a Magyar Természettudományi Múzeum legfelső szintjén, és sokat segíthetnek, hogy új gyógymódot találjanak a tuberkulózisra. Az 1731 és 1838 között eltemetett és sokáig elfeledett, természetes úton mumifikálódott halottakra a váci domonkos rendi Fehérek Templomában találtak rá az 1994-es felújítás során.
A testek természetes módon mumifikálódtak, köszönhetően a kripta speciális klímájának és a temetkezés módjának. A földalatti teremben mindig 8-11 fok volt, nagyjából állandó páratartalommal és légnyomással. A halottakat legtöbbször forgáccsal bélelt fenyőfakoporsóba helyezték, a forgács így felszívta a testnedveket, azok ezért bomlás helyett lassan kiszáradtak. A fenyő terpenoidtartalma pedig a gombák és baktériumok szaporodását akadályozta meg.
Vác polgárinak széles skáláját tükrözve, a halottak között volt 3 apáca, 30 pap, a helyi postamester felesége és lánya, sebészek, a váci kórház alapítója és a város siketnéma intézetének első igazgatója. „Az egyik legérdekesebb és legátfogóbb kutatást a tuberkulózissal kapcsolatban végeztük” – nyilatkozta Pap Ildikó, a Magyar Természettudományi Múzeum embertani tárjának osztályvezetője. „Egyes eseteknél szabad szemmel is jól látható, hogy a csontok deformálódását a tuberkulózis okozta.”
Az Egészségügyi Világszervezet szerint 2010-ben közel másfél millióan haltak meg a tüdővész miatt, és 8,8 millió új fertőzést regisztráltak. Valamint körülbelül 2 milliárd embernek van látens tuberkulózisa, amely azt jelenti, hogy ugyan a betegség baktériumával megfertőződtek, de nincsenek tüneteik és nem is fertőzhetnek meg másokat.
Pap Ildikó azt is elmondta, hogy 99 múmiát azonosítottak, köszönhetően a templom anyakönyvi és halálozási kivonatainak, a koporsókra írt neveknek és évszámoknak, és a felfedezésük óta készült egyéb kutatásoknak. A tüdővészről készült tanulmányt a University College London és a The Hebrew University of Jerusalem (Jeruzsálemi Héber Egyetem) kutatóival együttműködve készítették el.
Az újszülött és 65 éves kor közötti múmiák 89 százaléka volt TBC-vel fertőzött, és 35 százalékuk is szenvedett benne halálakor. A Vácon eltemetett emberekben talált tüdővész-baktériumtörzsek lehetőséget adnak arra, hogy a kórokozót az antibiotikumok elterjedése előtti formájában vizsgálják.
A penicillin felfedezése és a későbbi, más antibiotikumok a 20. században gyakorlatilag eltörölték a tüdőbajt és a hasonló betegségeket, amelyek a legfőbb halálokok voltak a fejlett országokban. Azonban a gyógyszerek túlhasználata és rossz felhasználása esélyt adott a régi betegségeknek, hogy újra előretörjenek és felülkerekedjenek az antibiotikumokon, haszontalanná téve azokat.
„Elmondhatjuk, hogy ez a 89 százalék minden bizonnyal találkozott élete során a tuberkulózis kórokozójával” – mondta Pap Ildikó. – „Úgy tűnik, hogy az immunrendszerük erősebb volt, mint a miénk. Ha meg tudnánk határozni bizonyos génszakaszokat, és felfedezhetnénk miért voltak ellenállóbbak a tüdőbajra, mint mi, az nagy segítség lenne a modern orvostudomány számára.”
A múmiák tanulmányozása lehetőséget nyújt egy új tuberkulózis elleni gyógyszer kifejlesztésére, vagy megtalálhatják azokat a genetikai változásokat, amelyek miatt mi máshogyan reagálunk a betegségre.
Forrás: The Explorer World