Táj címmel nyílt meg Mátrai Erik kiállítása szombat este a Műcsarnok M0 elnevezésű projekttermében, melynek csaknem teljes területét kitölti a nagyméretű, helyszín-specifikus installáció.
A közelmúltban kiállítóhellyé alakított, neoklasszicista stílusú, gipszstukkós, boltozatos korábbi díszterem majdnem teljes alapterületén aranyszínű folyadék kavarog és folyik le a négy méter magas falról: a lezúduló víz hangja és a sárgás fény akusztikusan és vizuálisan is betölti, uralja a kiállítóteret.A tárlat ajánlója szerint a barokk oltár látványelemeitől ihletett, hangsúlyosan szimmetrikus kompozíciójú műnek ugyanúgy része az aranykor idilli világára való utalás, mint a természet ciklikusságának, a mitikus idő képzetének megteremtése. Az aranytemperával és aranyporral elegyített, gomolygó-áramló tünemény megőrzi az életadó víznek és az aranynak mint a gazdagság forrásának a szimbolikus jelentését.
A Tájban szerephez jut a Mátrai-művekre jellemző festői látásmód és a korábbi, rekurrens motívumok is, a művész azonban ezúttal nem videó-alapú művet hoz létre, hanem vízzel, festékkel, fával és fóliával dolgozik.
Mátrai Erik 2004-ben diplomázott a Magyar Képzőművészeti Egyetem festő szakán. Műveit sokoldalú médiahasználat jellemzi; videói, táblaképei, melyek fő témáit gyakran a vallásból és a művészettörténetből meríti, a legújabb technikai megoldásokkal és a klasszikus ikonográfia elemeivel társulnak.
Folyamatosan kísérletezik új anyagokkal és technikákkal, előszeretettel foglalkozik olyan természeti elemekkel és jelenségekkel, mint a tükröződés, a víz, a köd, és jellemzően letisztult, puritán munkák létrehozására törekszik. A mű és a tér kapcsolatát fókuszba állító installációi gyakran szakrális térben kapnak helyet, vagy éppen maguk az alkotások adnak a helyszínnek transzcendens jelentést.
A Boros Lili által rendezett kiállítás október 20-ig látogatható.
Forrás: MTI