Én, én, én, meg te az nincs, és ne is álmodj rólam. Nekem, hozzám, felém, érted? Mármint nem érted, hanem értem. Ezt már én sem értem. Meg a minden szentnek maga felé hajlik a keze - itt lebegnek előttünk s persze a nagy kérdés, lecsapunk rájuk, vagy jól van ez így, ahogy van.