- Szabad egy táncra? Egyetlen táncra csak, kérem, kisasszony,
- Hiszen azt sem tudom, ki maga...
- Magam vagyok, ne hagyjon egyedül,
- Válasza ellenállhatatlanul vonzó...
- Akkor hát, egyetlen táncra csak.
- Nem is tudom, már elígérkeztem valakinek...
- A szó szép, de elrepül.
A szomszéd asztaloknál ülő fiatalok mindig néma csöndben figyelik a társalgást. Bizony, szombat esténként ezek az ifjak olyasvalamit művelnek, amit nem volna szabad: hallgatóznak. Ám ezért senki sem haragszik rájuk, hiszen bárki ezt tenné, amikor a két legöregebb és legbölcsebb Varázsló gondolatokat cserél...
Bevallom férfiasan, hogy nem szeretem a maszkokat. (Ki szereti?) A dupla arcbőr alá rejtett mosoly-szósszal leöntött „Hello, mi van veled”-et. Az érzéketlenül udvarias, nyálkás megszólítást. Maradéktalanul hiszek a barátságban és a tiszta emberi kapcsolatokban. Jöhet a globális izzadás, a vízhiány, a termőföldek eltűnése, a biobenzin, az esőerdők S.O.S fullasztó lihegése, én akkor is azt mondom - hiszek az emberben.
Ok, hát megtörtént. E lapokon már sokszor dicsértem szerzőtársaimmal az nyugati emberiség csodás marketing-megoldásait, amellyel világnézetét, és ahhoz kapcsolódó üzeneteit az általa lerablott, és ezen oknál fogva rögtön primitívnek is nyilvánított kultúrákra tukmálta. Kezdtük a vallással, misszionáriusok, hittérítők, és páncélos martalócok kampányoltak Jehováért, Jézusért, Allahért, építették a monoteista brandet, és irtották a hitetleneket. Aztán kialakult a világgazdaság, és sikerült mindent mindenütt elterjeszteni, influenzát, irhabundát, internetet, iphone-t. De ilyen csillagászati szempontból is orbitális, sőt univerzális kereskedelmi akcióra azért senki sem számított.
Az élet csodálatos – hát persze, hogy az, mondjuk ma, itt és most, de másnap meg persze hogy nem az. Aztán megint, aztán mégsem. Egyszer fenn, egyszer lenn. Minden attól függ, hol vagyunk éppen. De így kell ennek lenni?
Egyik sem. Civil szervezet. Olyan egyesület, mely a továbbiakban sem hajlandó megmondani, csak befogadni értelmes gondolatokat. Megmondóból van elég. És? Hanyan vagyunk? Elegen. Bővebben? Rengetegen. Akár globálisan, de akár lokálisan is!