Nem igazán tudom, hogyan is kezdjek bele. Olyan hihetetlen az egész, minden olyan gyorsan történt, hogy azt hittem, egy különös álom csupán. De most már bizonyos vagyok abban, hogy megtörtént velem...

Álljunk meg egy szóra! Vagy kettőre. Grétsy László tanár úr mondaná, ha lenne még ez a műsor a Tv-ben. Szubjektív valóság. Ebből a párosból érdekességképpen a valóság szó izgat, s még érdekesebb, hogy más kultúrában, s nyelvben ez a szó igencsak mást jelent.

Ciolkovszkij törvénye alapján legyőzhetővé vált a Föld gravitációs vonzása. Az orosz tudós nevéhez azonban nemcsak az űrutazás elvi problémájának megoldása fűződik. Létezik egy másik törvény is, amely alapján bárki kitörhet saját szubjektív valóságának bűvköréből. Ez a felfedezés azonban Zoja Ciolkovszkaja érdeme.

Szubjektív valóság, objektív igazság, ítélkezés, tolerancia, mások bűne és igazsága – leggyakrabban használt idézeteink hívószavai ezek. De vajon értjük-e jelentésüket igazán, vajon azt jelentik-e, amit gondolunk róluk, vagy más értelmezésük is lehet? Próbálkozzunk egy kicsit.

A gyászmisén csupa olyan, nekem rég nagyon fontos és szívemnek ma is kedves ember között ültem, akik közül sokan még 18-20 éves koromban láttak utoljára, és az ő valóságukban fehérzoknis, friss vidéki hús maradok örökre. Semmit nem tudnak az azóta eltelt életemről, és ha mégis, az inkább véletlen: valahol megakadt a szemük. De ha értesültek is bármiről, amit azóta csináltam, az sem írhatja fölül bennük az évtizedes képet.

Szerintem meg mindenkinek igaza van! Legalábbis nem gondolhatjuk, hogy valamilyen személyes igazságtartalom nélkül előfordulhat, hogy a műsorvezető reggel még politikai újságíróként tesz tanúbizonyságot, este meg már a hazugságvizsgáló gépet működteti, tetten érve, füllentésen kapva a másikat, aki önként, és (kezdeti) lelkesedéssel, meg persze a főnyeremény reményében veti alá magát a kereskedelmi inkvizíció tréfát hol ismerő, hol pedig nem ismerő oknyomozásának…?