Szerintem meg mindenkinek igaza van! Legalábbis nem gondolhatjuk, hogy valamilyen személyes igazságtartalom nélkül előfordulhat, hogy a műsorvezető reggel még politikai újságíróként tesz tanúbizonyságot, este meg már a hazugságvizsgáló gépet működteti, tetten érve, füllentésen kapva a másikat, aki önként, és (kezdeti) lelkesedéssel, meg persze a főnyeremény reményében veti alá magát a kereskedelmi inkvizíció tréfát hol ismerő, hol pedig nem ismerő oknyomozásának…?

A hazugságvizsgáló gép nyílván minden idők legnagyobb találmányainak egyike, maga a megtestesült falanszter – álom, a homogenizáló embergyár portásfülkéjének kedvenc játékszere, közvetlenül a vidáman csilingelő fémdetektor kapu és a csomagvizsgáló röntgengép után. Mi van a fejedben? - merül fel kedves mindannyiunkban a kérdés az egyetemes kultúra-történelem kezdetei óta, amikor meglátunk, amikor érezzük, hogy valamit titkolsz, hogy olyan más vagy, talán még dúdolsz is egy dallamot az ütni való fejedben, vagy magadban beleröhögsz a képünkbe, hát ezt, barátom, mostantól nagyon korán felejtsd el szépen, nagyon korán!
„Liar, liar, pants of fire” a neve annak az amerikai csodának, melyet a gyermekpedagógiában vezethetnek be az aggódó szülők. A tini hazugságvizsgáló szett nyilván vidám színekben, de hasonlatosan működik felnőtt társaihoz: egy kis piros elektróda ide, egy aranyos zöld pulzusszámláló oda, és kész, máris megbukhat az a rohadék kölyök, biztos kotorászott az killingporno gyűjteményünkben, pedig milyen gondosan rejtegettük anyuval a gardróbban! Kire ütött ez a gyerek?
És ha már net, letöltheted az igazságot! Nem bízol a barátaidban, kíváncsi vagy, vajon igazat mond mondjuk Kocsis Péter, a Kultúrpart írója, ha jelentkezik a skype-on át? Kérj számítógépes segítséget, hívd be a hang és kép alapján analizáló tettenérő programot, ne hagyd magad csak úgy megvezetni! Permanens forradalom, az osztályharc fokozódik.
Mit keresünk tulajdonképpen? Minek a megdönthetetlen bizonyítékát? Mit szeretnénk mindenáron kiszűrni? Hogy emberből vagyunk, és ez némiképp aggályos létezési forma a planétán? Az. Elég kemény meló, teszem hozzá. Az én életem ugyanis az én életem, féltem is rendesen, és igyekeznék kihozni belőle a legtöbbet, természetesen a magam módján. Az én igazságom felettébb különös egy igazság, mondhatnók a fenti logika alapján, hogy amolyan személyes igazság, és ez nem feltétlenül tetszik ám majd mindenkinek. Könnyen megbukhat, akár hazugságvizsgáló szoftvereken is, pedig akkor, ott, abban a pillanatban tényleg azt hittem, hogy izé. De nem az. Neked. Nektek. Mit csináljak, hogy lehetnék jobb?
Javuljatok meg, mind! Mondja az írás. Javuljatok meg, mind magatoktól! - mondja a költő.
Megbocsátás, megértés, tolerancia. Huj, de nehéz ügy! Ne ölj, jó, persze, tényleg ne ölj, ne lopj, szenteld meg a hetedik napot. De megérteni egy másik ember szubjektív igazságait? Reménytelennek tűnik. Biztos azért mert amúgy, tényleg mindenkinek igaza van… Ezért nem találja fel senki az igazságvizsgálót, ezt a cuccot a jóisten megtartotta magának.
Keresd, olvasd: Daniel Goleman: Romboló Érzelmek – Beszélgetések Őszentsége a Dalai Lámával.