Nem mondjuk, hogy furcsa lesz az egyik legelső plakátpop-együttes nélkül, de… igen, hadd mondjuk mégis! Elmúlnak, átvonulnak a történelembe.
Az A-ha bejelentette, hogy a már harminc éve folyamatosan (ebből az első tíz évben értékelhető szinten) dolgozó norvég trió a jövő évre már csak egy búcsúturnéval kalkulál, aztán elbocsátják egymást, elengedik a rajongók kezét, mert elég volt.Háború nincs a csapaton belül, csak egyszerűen mással szeretnének foglalkozni a maradék életükben – ami, tekintve, hogy a siker jó ideje kerüli őket, érthető is.
Az A-ha 1985-ben robbant be a köztudatba, már az első lemezen szerepelt az azóta is egyetlen vitathatatlan világslágerük, a Take On Me. Morten Harketből a nyolcvanas évek végének egyik első számú new wave-szexszimbóluma lett, de a másik két tag (Magne Furuholmen és Paul Waaktaar-Savoy) is nyilván lecsípett ezt-azt a hölgyek érdeklődéséből.
Az igazán meglepő dolog az együttessel kapcsolatban az, hogy az érési folyamat nyitányaként 1990-ben megjelent East Of The Sun, West Of The Moon lemezzel, ami a rajongók leválásának szimbolikus pillanata, valóban jó kis együttes lett belőlük. A Crying In The Rain gyönyörű dal, kár érte, hogy nem tud róla senki. Ezzel búcsúztassuk őket, ne a Take On Me-vel.